Címke: Próza

2021-08-19 / / Próza

Eljött a kedd este. Nem volt elkülönített öltöző, Bulcsú egy sarokban pakolt le. Nála volt az aznap összeszedett két szatyor gyújtósnak szánt papírhulladék is. Aki észrevette, előbb meglepődött, aztán nevetett,…

2021-08-16 / / Próza
2021-08-12 / / Próza

Bulcsú nem értette, miért kapta meg a franciaágyat. – És akkor apa min fog aludni? – kérdezte, miközben a hálóba cipelték a virágmintás monstrumot. Balunak ekkor kezdett igazán bevágni a…

2021-06-24 / / friss szöveg

Az ördögnek harangozol, mondja mama és lefogja a lábát. Észre sem vette, hogy megint lógázza. Nézi a kicsi padokban a hatalmas felnőtteket. Olyanok, mint a vájdlingból kidagadó kalácstészta. Lehet, hogy…

Viorica arany fogsora megcsillant a kopott törpék között, mikor észrevette Magdalénát a játszótéren. Jobb kezét magasra lendítette, úgy integetett már messziről, mintha ő lenne a brit királynő, a várakozó sápadt,…

KÜLSŐ – VIKIÉK UTCÁJA, ÉJSZAKA Gréta befordul a sarkon, és átmegy az úttesten. Megáll egy bérház előtt. Felpillant, a negyediken nyitva az ablak, halk zene szűrődik ki az utcára, a…

BELSŐ – ÖLTÖZŐ, NAPPAL GRÉTA nézi magát a tükörben. Tizenhétéves, nagydarab lány, karján és combján feszül az izom. Fürdőruhát visel, és köntöst, haja leér egészen a derekáig. A háta mögött…

– Itt volt az a baleset. Pataki nem reagál, leengedi az ablakot.  – Melyik? – kérdezi kis idő múlva. Takács bal kezével elengedi a kormányt, megigazítja a napszemüvegét. – Az…

2021-03-25 / / Próza

A bokrok között guggolunk, mohón keressük az első érett szemeket. Én az egyik ágyásban kutatok, az öcsém a mellettem lévőben. Kapkodva emelgetjük a széles leveleket, mint a tolvajok. Hátha nekünk…

2021-03-11 / / Próza

(Brenzovics Marianna emlékére) Nem mindig úgy képzelem el magam, hogy a halál felől nézem a dolgokat. Szeretek élni, élni jó. Jónak kell lennie! Anyám azt mondta régen, a szavaknak teremtőerejük…

2021-03-04 / / Próza

Elvakít a reptér villogása, óriás cipők futnak el kopogva ezer irányba. Görcsösen fogom a szoknyádat, ahogy megyünk kifelé a négy teletömött bőröndért. Én a piros vakondos bőröndömet várom, ezüstös csattal…

2021-02-25 / / Próza

Persze, hogy ismertem az öreget. A Kató néni férje volt, szemben a tízediken. Ott fenn, azon a kék-korlátos erkélyen. Sokan mondják, hogy csak egy bábu volt, ilyen felfújhatós. Igazából én se tudom. Mindig…