Klór (2/2.)

KÜLSŐ – VIKIÉK UTCÁJA, ÉJSZAKA

Gréta befordul a sarkon, és átmegy az úttesten. Megáll egy bérház előtt. Felpillant, a negyediken nyitva az ablak, halk zene szűrődik ki az utcára, a párkányra kikönyököl egy cigit tartó női kéz.

Gréta hosszan bámulja az ablakot. Aztán lenéz a kapura, és az üvegajtón meglátja a tükörképét. Arcára felkúszik a bizonytalanság. Nézi magát, vacillál. Végül megfordul, és elindul visszafelé. 

BELSŐ – USZODA, ÉJSZAKA

Gréta beugrik a vízbe. Lemerül az aljára, átúszik odalent a túlsó falhoz, csak ott jön fel. Sötét van, mozdulatlan a medence, gyér lámpafény tükröződik a vízen.

Gréta fog egy labdát, és falazni kezd a medence szélén álló falazófalnál. Eleinte precízek a lövései, a labda pontosan visszarepül a kezébe, de aztán lassan torzulni kezd az arca. Egyre erősebbeket lő, minden keserűségét beleadja, rázkódik a vastag fafelület.

Az egyik lövés kicsúszik a kezéből. Tempózni kezd a part felé, hogy visszahozza a labdát, félúton jár, amikor hirtelen nagy placcsanással leérkezik mellé a vízre. Felkapja a fejét. Miki ott áll a medence szélén, ő dobta vissza. Farmert visel, fekete garbót.

MIKI

Nem úgy volt, hogy mindenki megy a buliba?

Gréta nem felel. Miki rákönyököl a falazófalra.

MIKI

Még mindig vállból lősz, nem teszed bele a tested. Na, mutasd.

Gréta engedelmesen visszaúszik a falhoz, és lő néhányat.

MIKI

Nem jó.

(lövést imitál)

Hátulról indul a kéz, és fordul vele a derék, és bumm.

Gréta megint próbálkozik. Újra meg újra a falnak lövi a labdát, nem veszi észre, hogy Miki alsónadrágra vetkőzik a parton. Csak a csobbanásra kapja fel a fejét: a férfi beugrott a vízbe.

MIKI

Na, figyelj.

Odaúszik a lányhoz, elveszi tőle a labdát. Köldökig kiemelkedik, és tiszta erőből meglövi a falat, arcáról csöpög a víz, testén feszülnek az izmok.

MIKI

Bele kell állni minden porcikáddal.

Gréta nem felel, elnyúlik közöttük a csend.

MIKI

Ez volt a baj délután is. Benn álltál centerben, és éreztem a partról, hogy félsz. 

A lány szája megrándul, gyűjti a bátorságot.

GRÉTA

Megmutatod?

Néhány méterre taposnak egymástól, bizonytalanul nézik a másikat. A férfi halványan elmosolyodik. Odébb úszik, beáll háttal a falazófalnak, mintha az lenne a kapu. Gréta odatempózik elé, és megfordul, hogy háttal legyen neki.

Miki odaadja a labdát, a lány leteszi maga elé a vízre. Lassan közelebb taposnak egymáshoz, míg végül szinte összeér a testük.

MIKI

Három, kettő, egy!

Egyszerre mozdulnak. Gréta kinyúl a labdáért, a másik kezével megfogja Miki derekát, és megpróbálja megforgatni a férfit, aki hátulról átkarolja a lányt, és megkísérli elvenni tőle a labdát.

Hosszan birkóznak. Jár a lábuk a víz alatt, keményen, kíméletlenül gyűrik egymást, olyan, mintha valamiféle intim, erőszakos táncot járnának a sötétben.

Végül a küzdelemben Gréta fejéről lecsúszik a sapka. A halvány fényben látszik a lány feje köré font korona, a haja többi része szétomlik a válla körül a vízben.

Miki odatempózik hozzá, és kisimít néhány szálat az arcából.

MIKI

Nagyon szép vagy.

Gréta elmosolyodik. Összefonódik a tekintetük, egymással szemben taposnak, arcuk egészen közel kerül a másikéhoz, mintha csókolózni készülnének. De aztán Miki az utolsó pillanatban elhúzódik Grétától. Alig láthatóan megrázza a fejét.

MIKI

Ne haragudj.

Felnéz Grétára, mintha még mondani akarna valamit, de aztán csak megfordul, és kiúszik a partra. Kimászik, összeszedi a ruháit, és elsiet az öltöző felé. Az összetört lány egyedül marad a sötétben.

BELSŐ – GRÉTA SZOBÁJA, ÉJSZAKA

Gréta nézi magát a tükörben. A haja vizesen omlik le a vállára, a szeme vörös és duzzadt. Lepillant a sminkasztalon heverő ollóra és hajnyírógépre, majd fel, a tükör felett olvasható feliratra, végül vissza a tükörképére. Az arca megkeményedik, tekintetébe elszántság költözik. 

BELSŐ – USZODA, NAPPAL

Csendes, napsütéses délután, az uszoda üres, érintetlen a medencében a víztükör. Kinyílik az öltöző ajtaja, Gréta lép ki rajta. Fürdőruhát visel, és köntöst, hosszú haja eltűnt, feje szinte teljesen kopasz. Leveszi a köntösét. Megáll a medence szélén, mélyet szív a klórszagú levegőből.

Fotó: Takács Márton

1998-ban született Budapesten, jelenleg a Színház- és Filmművészeti Egyetem filmíró szakos hallgatója. Próza- film és drámaírással foglalkozik.