– Itt volt az a baleset.
Pataki nem reagál, leengedi az ablakot.
– Melyik? – kérdezi kis idő múlva.
Takács bal kezével elengedi a kormányt, megigazítja a napszemüvegét.
– Az a négy halálos. Fiatal pár, két gyerekkel. A kisebbik hároméves volt. Asszem kislány. A kamion begyűrte őket az árokba.
Pataki a fejét ingatja.
– Az nem itt volt.
– Biztos?
– Visszább volt, a bekötőnél. Itt akkor voltunk, mikor a vegyszerszállító felborult.
A másik a homlokát ráncolja.
– A tűzoltókkal?
Pataki bólogat.
– A főnökük meglátta a kamerát, egyből felvetette velük a gázálarcot. Negyven fokban!
– De jó anyag lett.
– Az biztos.
Hallgatnak.
– A főnökkel mi lett?
– A tűzoltókéval? Mikor összevonták őket a katasztrófásokkal, leváltották.
– Sajtós is új lett.
– Ja. Kis pöcs.
Takács ablaktörlő folyadékot spriccel a szélvédőre, egy pillanatra maszatos lesz előttük a táj.
– Merre menjek? – kérdi.
– A benzinkútnál menj le balra. Arra rövidebb.
– Ahol az a fegyveres rablás volt?
– Ott.
– Nem úgy volt, hogy abból csinálunk magazinba is?
– De.
– Tudod jól, hogy kell a plusz pénz.
– Megszívatott a szerkesztő baszd meg, mit csináljak. Vesszek össze vele? Aztán két hétig nem kér tőlünk semmit, akkor meg azért sírsz!
Dühösen néz a másikra, Takács maga elé mered, két kézzel markolja a kormányt.
– Szervizbe bejelentetted a kocsit?
– Azt is én csináljam?
Takács Pataki felé fordul, méregetik egymást.
– Jó, majd bejelentem én.
Beérnek a városba, a benzinkútnál balra fordulnak, két utcával lejjebb Pataki int, hogy jobbra. Az utca közepén, az egyik kockaház előtt, rendőrségi kordon. Leparkolnak. Takács a csomagtartóból kipakolja a kamerát és az állványt, Pataki a kameratáskából kiveszi a mikrofont, felhúzza rá a gallért, rácsatlakoztatja a kábelt.
– Megyek egy kört – mondja Takács.
A vállára veszi a kamerát, az állványt a jobb kezébe fogja.
– Menjél.
A kordon mellett Pataki meglátja a rendőrségi szóvivőt, odamegy hozzá.
– Mi a helyzet?
– Kettős gyilkosság, idősebb férfi meg a felesége. Agyonverték őket.
– Bemehetünk?
– Hülye vagy?
– Csak pár kép. Tudod, mi van.
A sajtós a fejét rázza.
– Ne már, legalább az ablakból vagy az udvarról!
– Biztos hogy nem, kordonon belülre sem mehettek.
– Nyilatkozol?
– Később.
Otthagyja. Pataki elsétál a kordon mellett, látja, hogy Takács a túloldalon egy rendőrrel vitatkozik. Az utcán végig tuják. Becsönget a szemközti házba, nem jön ki senki. Visszamegy, a szomszédnál próbálkozik, a negyedik csengetésre idős nő néz ki az ablakon.
– Csókolom! Ki tetszik jönni egy pillanatra?
A nő eltűnik, majd kisvártatva előbukkan, a kapuhoz megy, de nem nyitja ki, a kerítésen át beszélgetnek.
– Tetszett őket ismerni? – Pataki arra int, ahol a gyilkosság történt.
Az asszony elsírja magát.
– Olyan szépen éltek. Nem ártottak soha senkinek.
– Mikor látta őket utoljára?
– Tegnap délután. Margitka ment a boltba, kérdezte, hogy hozzon-e valamit. Így segítünk egymásnak. Én is szóltam, ha mentem a piacra.
– Ezt elmondja? A híradóba csinálunk riportot.
Pataki integetni kezd Takácsnak, hogy jöjjön oda, közben a nőhöz beszél.
– Csak annyit, hogy mikor látta utoljára a Margitkát, meg hogy bevásárolni ment.
– Nem mondok én semmit. Elég baj nekem ez a tragédia itt a szomszédban.
Az asszony visszamegy a házba. Takács odaér Patakihoz.
– Mi van?
– Semmi.
– Csak külsőzni tudtam, alig van képünk. Nem engednek be?
– Nem.
– Udvarra sem?
– Oda se.
– Sajtós nyilatkozik?
– Később.
– Basszák meg! Mit csináljunk?
Pataki megvonja a vállát.
– Felhívom Kiskirályt.
Telefonál.
– Kettős gyilok, de csak külsőnk van – mondja Kiskirálynak.
– Megszólaló?
– Nincs.
Pataki vár, közben hallja, hogy Kiskirály odaszól valakinek, faszomba voltatok eddig, mondja, a telefont elfordíthatja közben, mert a hang tompa. Pataki maga elé képzeli a szerkesztőségi szobát, benne Kiskirályt, kezében a telefonnal.
– Ki volt az? – kérdi.
– Az Egri Zoliék most jöttek vissza forgatásból – válaszolja Kiskirály.
– Akkor mi legyen?
– Delesbe csináljatok egy demót.
– Estére?
– Tele vagyok, hagyjátok a fenébe az egészet.
Fotó: Takács Márton
