„A bölcsészettudományok nem teremtenek értéket” – száll a széllel a hetekben született szállóige, mint egy kora őszi, kiszáradt levél, száll a süket vagy épp nagyon jól halló bölcsészek feje felett, akiknek szájuk zárt, bár mit is mondhatnának? Felháborodjanak? Ellenkezzenek? Egyetértsenek? Vagy épp „én nem foglalkozom a politikával”-t kántálják? Nehéz a szakma (ha szakma egyáltalán), nem is lehetséges arról írni, miről szól, sokkal inkább azt feljegyezni, milyen is bölcsésznek lenni. Hogyan fest a bölcsészlét úgy általában itt s ma Magyarországon.
Boldog Zoltán a könyvhéten bemutatott Kihez beszél ez a faszi? tárcagyűjteményének egyes darabjai épp ezt próbálják felvázolni: hol a bölcsész, hol az intellektuel? Csak nem egy szegedi kávézó vagy ne adj isten, Akácfa-jellegű vendéglő teraszán szürcsölgeti italát, miközben a távoli háttérben egy majd ezeréves, újraéledt összefogás jelei élednek fel az egymásra hányt homokzsákok lüktetésében. „S miért nem segít? – kérdezik – csak ott ül, iszogat, bár mintha valamit magyarázna. Kihez beszél ez a faszi egyáltalán?” Aktuális kérdés. Kihez beszél az író, ha már az egykor lejegyzett, elhangzott szavak csupán üres vázként vegetálnak a jelenben. Elkeserítő kultúrsokk, vagy talán keserédes felismerés: ó, a nagyok beszélnek még, de szavukat már csak mi halljuk, kik életünket, hivatásunkat rájuk alapoztuk. Senki nem figyel rájuk, csak mi, akik itt a kávézó (Akácfa vagy épp a Néphangulat Presszó) teraszán összegyűltünk, mi közvetítjük elnémult hangjukat, mert ezeknek az összeroskadt hangzóknak sajnos támaszték kell. Kérdezzük magunktól, kihez is beszél ez a faszi? Ja, megvan, hát hozzám. Kihez máshoz? Az én feladatom pedig e meggyengült szavakat közvetíteni a népnek, megerősíteni, sőt mi több, feltámasztani őket. Csak senki sem hallja. A továbbítani kívánt szavak kilukadt homokzsákként pottyannak a földre, miközben adtuk volna át a szomszédunknak. Kihez beszél ez faszi? Illetve, kikhez beszélnek ezek a faszik?
Boldog Zoltánnal tavaly ilyenkor Braun Barna interjúzott. Elolvashatjátok itt.
Boldog Zoltán tárcái közt bár akadnak kevésbe sikerült, kevésbé szellemes darabok, mondatok, mégis erre az alig száz oldalas gyűjteményre szükség volt. A 29 éves író írásaiban gondosan megválasztott arányban keveredik a mindennapok közéleti (netán politikai) alaphangulata a novella műfajának tömörségével és érzékeny leírásaival. Utóbbi különösen megmutatkozik a Szegedről szóló, a várost lefestő részletekben. Persze, óvatosan azzal a politikai szóval, nincs itt semmiféle politizálás, csak magabiztos lenyomata azon ténynek, hogy az élet egyes területei, legyen szó akár a bölcsészettudományról, visszafordíthatatlanul beleragadtak a fel-feltörő politikai diskurzusok mocsarába. A kontextus így teljes.
Humor, tökéletesen eltalált, nem modoros elbeszélői hang, abszurd történetek. Az egyik legjobb sztori talán a Facebook-profil egyre erősödő hatalma felhasználója felett, míg végül előbbi válik abszolút létezővé (A nagy nap). A szellemesség azonban nem jellemző a kötet egészére, megmarad az egyes részletekben, sok helyen azonban mintha nem is lenne egészen kidolgozva a mondandó. Ötletes sztorik, poénok, szinte még érezni a kezdeti ihlet mámorát, ám néhol mintha az írásba szedés megfosztaná az ötletet nagyszerűségétől.
A kötet tárcái, írásai (novellakezdeményei) az Irodalmi Jelen Online-on jelentek meg, ezen írásokat gyűjti egybe a könyv. Talán ez az oka annak, hogy az utolsó oldal felé haladva a betűk egyre erőtlenebbé válnak, végül teljesen kifáradnak, majd a kezdeti magabiztos hang ziháló levegőkapkodássá válik. Ennek persze nem az az oka, hogy a kötet eleji írások jobbak lennének, mint az utánuk következők. Mert nem. Az eredetiség válik monotonná. Ez az eredeti hang azonban könnyen megőrizhető: nem javaslom Boldog Zoltán könyvét az első laptól az utolsóig elolvasni, követve a szerkesztés megszabta sorrendet – annak ellenére, hogy az egyes történetekben vissza-visszatérő alakok, helyszínnek tűnnek fel. A tárcák rendszertelen olvasása ajánlott, amely sokkal inkább felmutatja és megőrzi azt az eredeti hangot, ami a Kihez beszél ez a faszi? kötetét jellemzi.
Boldog Zoltán, Kihez beszél ez a faszi?, Irodalmi Jelen Könyvek, Arad, 2013.
