Címke: Vers

2011-11-11 / / esszé

Annyian próbálták már meghatározni a vers ismérveit, funkcióját, lényegét, hogy tulajdonképpen talán felesleges bármit is leírni e témában, újat mondani pedig végképp nehéz vállalkozás. Sok minden függ persze attól, hogy az ember irodalomtudósként, alkotóként, vagy csupán (átlag)olvasóként közelít a vershez, mint olyanhoz, és próbálja meg valamiképpen megragadni, meghatározni azt. Ahány ember, annyi (vers)olvasási / írási módszer, és annyiféle versdefiníció. És persze ahány vers, annyiszor végtelen, de legalábbis szinte megszámlálhatatlanul sokféle, egymással összeegyeztethető és egymásnak ellentmondó, különböző szintű olvasat, interpretációs lehetőség.

2011-11-03 / / Vers

azonnal fölismertelek mint figyelő gyík torka lüktetett nyakad vállad közében a hallgatás szembeszomszéd hüllők jóbarátja azóta ült ott hogy egymagadban guggoltál a ziháló sínek között kavicsokat válogatva széjjel melyik jó…

2011-10-30 / / Vers

(prológus) végleg visszafogadta a víz. magzat volt, fülében buborék, apja vizipók, anyja békalencse, röptét látta részeg lepkének és esőnek, ahogy szél tekeri (danse macabre) nádszálfésű vágja ketté a ködös hajnalt…

2011-10-26 / / Vers

A fagylalt elolvad a napon, Ha mielőbb el nem nyalom, De elolvad úgy is, ha elnyalom. Olvad a cukor, mint a jég. De a cukornak a számban Nemcsak melege van.…

2011-10-21 / / Vers

A lány érzi a frissen ellett nádifarkast a sás közt, azt hiszi Ezek végre a pirkadat bomlástermékei, és hogy már biztos: az éjszaka Hatalmas, halott férfi, ahogy oszlani kezd, az…

2011-10-16 / / Vers

ma lett egy olyan gyanúm hogy egykori szerelmem mást szeret a hangsúly persze nem a máson (azon eddig sosem volt) hanem azon hogy végre szeret és elmosolyodtam mint aki kétszer…

2011-10-15 / / Vers
2011-10-11 / / Vers

Már megint messze, mire föleszméltem. Elszöktél és kereshetlek ismét. Nem akarok megint árván, zaklatottan óbégatni. Hülye, téli világ, ne légy testvértelen. *** Lassan naponta az eszembe jutsz az asszociáció résein…

2011-10-09 / / esszé

egy vita margójára

A vers, mint minden emberi alkotás a szellem egy állapotának anyagi rögzülése. Egyfelől ugyanúgy tárgy, mint a szék, amelyen ülök, másrészt mégsem ugyanúgy, hiszen a fizikai tér egyszerre több pontján is jelen lehet. Az analitikus metafizika erre azt mondaná, hogy ez valamilyen univerzálé, amelyet a tárgyak (például a papírlap, amelyre írták), instanciálhat. Fogadjuk el ezt a hasonlatot, hiszen ha nem így volna, és a vers egyes instanciái fizikailag különböznének, akkor a befogadói élményt befolyásolná az, hogy melyik verset olvasom – ami lehet, hogy így van, de nem szeretnénk. Ha ugyanis nem mindegy, hogy a verset kéziratban vagy nyomtatásban olvasom, akkor elvész a lehetősége annak, hogy a versről beszélni tudjunk, és elvész a lehetősége annak, hogy vers több legyen, mint egy apropó, ami gondolatokat indít bennem. Ha jól értem, ez lenne Kapelner Zsolt álláspontja.

Mivel azonban szeretnénk azt gondolni, hogy a versekről igenis van értelme beszélni, és a verseknek közük van az alkotójukhoz, fogadjuk el, hogy a versek azonosak. Tehát adott egy olyan speciális tárgy, nevezzük kulturális tárgynak, amely (1) egyfelől transzcendentális, amennyiben túlmutat a fizikai megjelenésén, és csak az ész szemléletével megragadható, (2) másfelől kötődik a fizikaihoz annyiban, hogy egy anyagi rögzülés.

2011-10-01 / / esszé

– válasz Kapelner Zsoltnak –

Kapelner Zsolt provokatív esszéje, A vers üzenete néhány napja jelent meg itt, a félonline-on. Ebben a szerző radikális álláspontot látszik elfoglalni: szerinte a versnek nincs üzenete. Ezzel még önmagában nem is lenne baj, csakhogy véleményem szerint ez a gondolat korántsem annyira radikális, mint amennyire ő annak állítja be. Sőt: azt állítom, hogy amikor Kapelner szándéka szerint a versolvasók tömegeinek általános képzeteivel és gondolkodásmódjával száll szembe, valójában csak a saját árnyékával harcol.

Az esszé egész gondolatmenetével a legfőbb problémám az, hogy egyetlen kérdésként kezel két problémát, amelyeket nem szabadna nem külön tárgyalni – ezért van az, hogy amikor az egyikkel kapcsolatban félreért valamit, a másikkal kapcsolatban von le hamis következtetést. A két kérdés: van-e a versnek „üzenete”, illetve mi az az adekvát beszédmód, amellyel egy lírai szöveghez közelíteni kell. Ez két nagyon különböző kérdés, azonban a rájuk adott válaszok valamelyest valóban függnek egymástól. Először nézzük meg, miként válaszolja meg az esszé szerzője az elsőt.

Van-e a versnek üzenete? Kapelner Zsolt szerint nincs. A baj csak az, hogy egyáltalán nem egyértelmű, mit is ért ő üzeneten, illetve teljesen differenciálatlanul használja a szó különféle jelentéseit. Ha az üzenet „tanulságot” jelent, akkor igaz: ilyenje egy versnek többnyire tényleg nincs. Előfordul, hogy van neki, de akkor az a vers rossz; méghozzá azért, mert a vers szövege egyetlen mondattal, vagyis magával a levont tanulsággal behelyettesíthető (pl. „Néha jobb, ha az ember csöndben marad.”). Mint egy rejtvény – ha megfejtettük, összeolvassuk a poént, és onnantól kezdve érdektelen, mik voltak a kérdések. Ilyesmit azonban lírai vers nem szokott csinálni, tehát ilyen értelemben egy lírai versnek valóban nincs üzenete – nem is szoktunk ilyet várni tőle.

2011-09-29 / / Vers

napokig csáklyáztam a medret mégse találtam a megfelelő szót épp befejeztem a keresését amikor mélykékre püffedve bukkant fel a víz tükrén ez lehetett volna a jó igaz alakja lerohadt róla…