Címke: Vers

2011-09-27 / / Vers

szégyen. nem az a barack volt. Tudom, hogy a gyerekszáj nem ártalmas. telepakolja ujjakkal szájüregét, illetve csuklójával vezeti bele. könyékig egy öklömnyi öklemény a szájban. ökölrázó ha elfogyott a barack.…

2011-09-26 / / Vers

Százas izzót vettem a konyhai lámpába, hogy többet lássunk. Nem maradt pénz borra. Talán mégis jobb lett volna, ha harmincasat hozok. Az olcsóbb. Akkor vettem volna bort is, és most…

2011-09-20 / / Vers

Összeverlek minden este, mert más vagy, mert igazságtalan, hogy én különbözöm. Ha már magadtól nem hasonulsz, bemutatom, hogyan kell nehézfémet formába önteni. Megerőszakollak és véresre verem a hátad – a…

2011-09-19 / / Vers

J.A.-tól Lázak vesznek körül. A munkamorálnak nem tesz jót a párnacsücsökbe rágcsált emlékezet, „nem szabad, hogy rád gondoljak munkám kell végeznem”, én táncolok, sose kértem ,hogy kivasalt ruhát hordj (szívedben),…

2011-09-14 / / Vers

Le-

ma is csak negyvenhatig számolom magamban a meg nem lévő dolgok iróniáját most a Hold is csak egy kis cé mi meg néha annyik sem vagyunk padon meg ágyban fekve…

2011-09-12 / / Vers

Egy silányabb dolgot kellett volna mondanunk. Most már te is így érzed – tudom –, noha a láthatás korlátai, mint egy vastag fa törzse, nem fogható át, és ha elmozdulok…

2011-09-10 / / esszé

“Van olyan szintű fájdalom,
amiért te is eladó vagy”
Pollágh Péter

„Ma verset írtam. Hallgatás helyett.”
Jónás Tamás

Fogalmazzunk úgy, hogy egyszerű emberek, akik egyszerű dolgokat tesznek, felkelnek, mosakodnak, férfiak borotválkoznak (ha van borotvájuk) (kinek pengére telik csak), a nők sminkelnek reggel, aztán munka, kevés pihenés és ismételten alvás. Szóval, akiknek nem fér bele az irodalom az életükben, mert számukra már luxus. Luxus, mert számukra nem a nyelv az éltető erő, hanem a munka. A szorgos munka. Olvasni csak kevesen, és azok se mindig tudnak. Ezek az egyszerű emberek kérdezik meg tőlem mindig, számomra mi a vers, miért nevezem versnek azokat a szövegeket, amiket magam is és még sokan mások írnak. Mert nekik a vers rímes, dallamos, szerelmes, egyszerű és érthető, de ha rákérdezel, mit értett meg Pilinszkyből, mit értett meg József Attilából, vagy Balassi Bálintból, alig tudna kisiskolás módjára mondani róla valamit. És ez nem az ő hibája, mert ez nem hiba. Mondom nekik, nem tudni kell beszélni a versekről, azt én magam se tudok, most sem.

*

Azt kérdezik tőlem, mit tartok igazán versnek. Pedig, nem akarok, nem szeretném tudni, mi az a vers, mert nevezhetjük azt bárminek. Lehetne közhelyesen fogalmazni, hogy hívhatjuk mágiának, szeretetnek, vagy bűnnek. De mégsem ezt mondom. A vers számomra egy fájdalom. Akkor érzem versnek mások írását is, ha érzem benne a fájdalmat. Mert a szeretet, bármennyire is azt hisszük jó dolog, nem az. Nem az, mert a szeretet fáj, megöl, felbolygat, kikészít, leteper. Miként a hit. Kontrollál bennünket. Fel is szabadít, de végletessé tesz. A valós érzelmek állatiak. A szerelem, a szexualitás az bántó, az gyilkos. Erőszakosak. Miképpen a test a szellemmel és a lélekkel. A verssel lehet ölni, a verssel lehet bármit csinálni, mindenki másra használja. Jóra is, rosszra is.

2011-09-06 / / Vers

Jöjj, indítsd be végre az álommotort. Most koszlott galamboktól mentes a levegő. Szárnyalhatunk, az egyenrácsba öltözött bérházak felett – még ha csak a legközelebbi giroszoshoz jutunk is.

2011-09-04 / / Vers
2011-09-03 / / Vers

hullahalom tetején reggelizni ritka kiváltság – mondta a kolosszális Erőleves Asszony majd acélhurkokat hányt az ereimbe azóta engedek furcsa szeszélyeimnek – nőkre néző lakásokat szeretnék belakni és azokban barlangszájú szeretőket…

2011-09-02 / / Vers

szégyenét anyám egy fokkal feljebb rakta a polcon, de attól még mindig elérem – nagypohár vízzel lenyelt filmtablettányi komfortérzet, romlandó minden kedélyállapot – nagyanyám receptjeit orvosira váltom, savanyú józanság citromsava…

2011-07-31 / / Vers

“Mihály, Gyeics testvére, pedig nemzette Vazult és Szár Lászlót” Kézai Simon: Gesta Hungarorum Nincs semmi baj, itt vagyok már. Ne sírj, ne sírj. Semmi baj sincs. Tartalak már. Vigyázz, vigyázz!…