VESZPRÉMI SZILVESZTER VERSE

Nem veszteni megtanulni

Már nem jegyzem meg az új lakások irányítószámát.
Önkényesek és felesleges is volna.
Számlázási adatoknak az első címemet adom meg.
Ötéves koromban megtanultam,
és még hét évig nem is volt gond vele:
Nem lakáskulcsokban mértük a féléveket.

Anyámtól az elvágyódást örököltem,
a nyughatatlanságot és az otthontalanságot.
A tettlegesség saját találmány.
Nem vagyok rá büszke, de az anyám az lenne.
Apám nem érti, hogy miért változik a postacímem,
ahová utánam küldi a leveleket.

Mindig elégeti a régi papírt, hogy ne tévessze össze.
Én minden kulcs mellé új tartót veszek,
hogy ne tévesszem össze az utcákat, megállókat,
és hogy ne kötődjek valamihez,
ami közel az otthont jelenti.

Fotó: Takács Márton

1997-ben született Pécsett, jelenleg az SZTE BTK magyar nyelv és irodalom mesterszakos hallgatója. Költő, slammer, a Törzsasztal műhely tagja, az eközben Szegeden városérzeti blog szervezője, az Egy meleg srác olvas blog bloggere. A szerző a Petőfi Irodalmi Múzeum Móricz Zsigmond-ösztöndíjasa.