Címke: Várszegi Martin prózája

A kilencedik emeletre érkezve egy határozott zökkenéssel fékezett a lift. Negyvenötös lakás. Martos Árpád, Kovács Andrea – állt a gravírozott kistáblán. A csontos kéz egyetlen határozott koppantással jelezte, hogy megérkezett. Egy…

Egy kávé és egy cigaretta társaságában próbáltam éppen magamhoz térni, mikor valaki kopogtatott a bejárati ajtón. Még egy órám lenne, hogy Fanni megérkezzen – gondoltam. A hamutartó oldalára támasztottam a cigit.…

Idegen nyelvekről beszél. Oroszokról, hollandokról és valami mandarinul karattyoló öltönyös fickókról. Két szemüveggel a fején. Egy azért, hogy lásson – ez a szemére húzva; egy pedig, hogy ne – az a hajába…

Aznap úgy fújt a szél, hogy az esőcseppek vízszintesen csapódtak műanyagkeretes ablakunkhoz. Olyan hangosan zörgött az egész, hogy teljesen elnyomta a tévé hangját is. Hangosítani felesleges lett volna. Kata üvöltött,…