Címke: politika

A demokrácia (újra)felfedezése: politikai idők és terek

Nemzetközi konferencia, francia és magyar nyelven szinkrontolmácsolással, Budapesti Francia Intézet, 2012. május 25-26.

A demokrácia (újra)felfedezése: politikai idők és terek címmel rendezett konferenciát a Budapesti Francia Intézet, amelyre olyan magyar és francia filozófusokat hívtak meg, akik a „haladó nyugati értelmiség” képviselői. A konferencián a liberális demokrácia apologétái és (baloldali) kritikusai mondták el véleményüket a demokrácia mai helyzetéről Európában. A konferencia intellektuális érdekességét az adta, hogy miközben Magyarországon az „elmúltkétévben” a közélet centrális témáját képezi a hazai demokrácia helyzete, a konferencia megmutatta, hogyan lehet gondolkodni ugyanerről európai viszonylatban.

2012-01-03 / / esszé

„Niemand sollte glauben, dass ein weiteres halbes Jahrhundert Frieden und Wohlstand in Europa selbstverständlich ist. […]Wir haben eine historische Verpflichtung, das Einigungswerk Europas, das unsere Vorfahren nach Jahrhunderten des Hasses und des Blutvergießens vor über 50 Jahren auf den Weg gebracht haben […] Es darf nicht geschehen – das ist meine tiefe Überzeugung -, dass später einmal gesagt werden kann, dass die politische Generation, die im zweiten Jahrzehnt des 21. Jahrhunderts in Europa politische Verantwortung getragen hat, vor der Geschichte versagt hat.” (Angela Merkel)

A Nobel-díjas José Saramago Megvilágosodás (Ensaio sobre a Lucidez) című regényében az alapszituációt az adja, hogy a választásokon a szavazópolgárok egyre nagyobb hányada üres szavazólapot dob az urnába. A trockista szerző regényében ezek után a demokratikus kormány egyre komolyabb elnyomással próbálja meg „szabadságra kényszeríteni” az embereket. Bár a regény a Vakság folytatása, ezúttal a megváltó feloldás elmarad.

Hasonló témát feszeget Rónai András esszéje is, aki szerint a „demokratikus nyugat” vezetőinek ideges reakciója Jeórjiosz Papandreu görög miniszterelnök népszavazási kezdeményezésére annak a bizonyítéka, hogy az Európai Unió vezető államaiban egy olyan technokrata szemlélet vált uralkodóvá, amely már nem tartja magát a népszuverenitás elvéhez, és ahelyett, hogy a hatalom a népet a közoktatás által a politikai döntéshozatal kompetens aktorává emancipálná, valójában a fontos kérdéseket üzletemberek hozzák különböző bizottsági és igazgatótanácsi üléseken. Ez a megközelítés nem áll messze a Kommunista kiáltvány megfogalmazásától, miszerint: „A modern államhatalom nem más, mint az egész burzsoáosztály közös ügyeit igazgató bizottság.”; nem meglepő, hogy a kormány mérsékelt támogatójának számító mandiner.hu részleteket közölt az írásból.

– Széljegyzet egy (vers)vitához –

Előrebocsátom kellemetlen vitapartner leszek, hiszen elsősorban nem a leírt és itt, a FélOnline-on közölt szövegekre reagálok, hanem a Vízraktérben, november 10-én lezajlott versvita (továbbiakban: kerekasztal-beszélgetés; továbbiakban: kab.) által kiváltott reflexióimat közlöm. Egyrészt azért döntöttem úgy, hogy megírom az álláspontomat, mert számomra bosszantóan, sőt bántóan kevés volt az írt vita és a kab. során is a konkrét versszövegre hivatkozás. Értem én, hogy Hegel, Dilthey, Heidegger, Gadamer és mások felől is ugyanolyan érdekes lehet ránézni egy – valljuk be – irodalmi kérdésre, de néhány költői életmű (fülszövegen túli) emlegetése talán nem ront sokat a míves gondolatmeneten. Magam tehát ez utóbbira teszek kísérletet.
Másik indokom a megszólalásra, hogy az egész, itt kialakult, ilyen mérvű versvitának nem éreztem semmiféle aktualitását, egészen addig, amíg a kab. utolsó utáni pillanataiban a politikai költészet megítélése terítékre nem került. Erről viszont – és ennek bizonyítására is törekszem a következőkben – talán aktuális kérdés beszélni. Tudom, hogy ez csak egészen szűk szelete a versvita által kisütött tortának, ám számomra ez tűnik most (!) a leginkább továbbgondolható problémának. Egyúttal jó lehetőség, hogy – önző módon – magam is (szigorúan címszavakban!) átfussak azokon a szempontokon, amelyek mentén a kortárs magyar líráról és a politikai költészetről töröm a fejem.