Címke: Occupy

A demokrácia (újra)felfedezése: politikai idők és terek

Nemzetközi konferencia, francia és magyar nyelven szinkrontolmácsolással, Budapesti Francia Intézet, 2012. május 25-26.

A demokrácia (újra)felfedezése: politikai idők és terek címmel rendezett konferenciát a Budapesti Francia Intézet, amelyre olyan magyar és francia filozófusokat hívtak meg, akik a „haladó nyugati értelmiség” képviselői. A konferencián a liberális demokrácia apologétái és (baloldali) kritikusai mondták el véleményüket a demokrácia mai helyzetéről Európában. A konferencia intellektuális érdekességét az adta, hogy miközben Magyarországon az „elmúltkétévben” a közélet centrális témáját képezi a hazai demokrácia helyzete, a konferencia megmutatta, hogyan lehet gondolkodni ugyanerről európai viszonylatban.

2012-02-02 / / esszé

Az önkinyilatkoztatás örök tette után ugyanis a világban, ahogy most megpillantjuk, minden szabály, rend és forma; de az alapban még benne rejlik a szabálynélküli, mely egyszer csak ismét felszínre törhet, és nem úgy látszik, mintha a rend és a forma lenne az eredendő, hanem mintha a kezdetben a szabálynélküli válna renddé. Ez a realitás felfoghatatlan bázisa a dolgokban, a soha el nem tűnő maradvány az, ami bárhogy törekszünk is rá, nem oldódik fel az értelemben, hanem örökké az alapban marad. Ebből az értelemnélküliből született meg a szó igazi értelmében vett értelem.” – Schelling


Egy levelezőlistán kaptam egy levelet, amiben egy, a Harvard által az Arab tavaszról szervezett konferenciára hívták fel a figyelmet. Külön kiemelték, hogy nem csak a szűk értelemben vett arab, hanem bármilyen forradalomról várnak előadásokat, különös tekintettel az 1956-os magyar forradalomra, összehasonlítva a jelenlegi magyar politikai eseményekkel. Ekkor gondolkodtam el azon, hogy vajon mire gondolhatott a harvardi professzor? Vajon miért az 1956-os eseményeket tartotta jó viszonyítási pontnak és milyen értelemben akarta összehasonlítani a jelenlegi eseményekkel: ’56-ot tartja hasonlatosnak a fülkeforradalomhoz, vagy a Rákosi-rendszer kialakulását a Nemzeti együttműködés rendszerének lefektetéséhez?

Bármit is értett rajta, azt gondolom, hogy példája rendkívül találó, amelyen keresztül egy nemzetközi trendet tudunk közelebbről megvizsgálni: a politikai tér átalakulását, a térfoglalás jelentőségének növekedését. Míg Marx (és különösen Engels) óta a munkásmozgalom alapvetése volt, hogy a proletariátus legerősebb fegyvere az általános sztrájk, amit jól mutat, hogy 1956-ban is az általános sztrájktól remélték a forradalom eredményeinek megvédését, és még a Thatcher elleni 1984-es nagy bányász sztrájk is ezzel az eszközzel kívánta megakadályozni a bányák bezárását. Ez a marxista felfogás azt előfeltételezi, hogy (1) az állam a burzsoák egyeztető fóruma, vagyis a politikát leghatásosabban úgy lehet befolyásolni, ahogyan a burzsoákat, (2) a politikai tér a termelés tere, azaz a termelés „direct action”, vagyis a politikai tevékenység alapvetően gazdasági tevékenység.