Címke: 1956

2016-11-02 / / Beszámoló

„A részvétel legyen a divat, ami nem meg, hanem elmondja, hogy ki vagy.” Molnár Péter szavai az ’56-ról másképpen nevű slam poetryn, melyet október 23-án, a Fugában rendeztek meg. A…

2016-11-01 / / friss szöveg

Nagyanyám és nagyapám sugdolóznak. Nem hallom őket, ahhoz közelebb kell mennem. Nem figyelnek rám, nem is látnak, csak én őket, ahogy az idő egy szegletében, egy asztal sarkánál – otthon?…

Futni kezdtünk, az októberi eső mégis elkapott minket. Próbáltam úgy átugrani a sötét pocsolyák fölött, hogy ne koszoljam össze lakkcipőmből kilógó tiszta zoknimat. Végül csak elértük a buszt. Osztálytársam homlokát…

2016-10-30 / / friss szöveg

Nyáron világossal ébred és világossal fekszik. Télen ugyanekkor még sötét van. Nyolcvanéves korára is csak azért használja a vekkert, nehogy elmulassza az ebédhordó fiút. Reggel amikor kimegy a kertbe, beállítja…

Horváthné Magdika nemi élete nem akkor esett kútba, amikor egy nyár alatt felszedett húsz kilót még 2014-ben. Az csak a következmény volt: a gyönyörök óceánja nem ringatta Magdát és férjét…

2012-02-02 / / esszé

Az önkinyilatkoztatás örök tette után ugyanis a világban, ahogy most megpillantjuk, minden szabály, rend és forma; de az alapban még benne rejlik a szabálynélküli, mely egyszer csak ismét felszínre törhet, és nem úgy látszik, mintha a rend és a forma lenne az eredendő, hanem mintha a kezdetben a szabálynélküli válna renddé. Ez a realitás felfoghatatlan bázisa a dolgokban, a soha el nem tűnő maradvány az, ami bárhogy törekszünk is rá, nem oldódik fel az értelemben, hanem örökké az alapban marad. Ebből az értelemnélküliből született meg a szó igazi értelmében vett értelem.” – Schelling


Egy levelezőlistán kaptam egy levelet, amiben egy, a Harvard által az Arab tavaszról szervezett konferenciára hívták fel a figyelmet. Külön kiemelték, hogy nem csak a szűk értelemben vett arab, hanem bármilyen forradalomról várnak előadásokat, különös tekintettel az 1956-os magyar forradalomra, összehasonlítva a jelenlegi magyar politikai eseményekkel. Ekkor gondolkodtam el azon, hogy vajon mire gondolhatott a harvardi professzor? Vajon miért az 1956-os eseményeket tartotta jó viszonyítási pontnak és milyen értelemben akarta összehasonlítani a jelenlegi eseményekkel: ’56-ot tartja hasonlatosnak a fülkeforradalomhoz, vagy a Rákosi-rendszer kialakulását a Nemzeti együttműködés rendszerének lefektetéséhez?

Bármit is értett rajta, azt gondolom, hogy példája rendkívül találó, amelyen keresztül egy nemzetközi trendet tudunk közelebbről megvizsgálni: a politikai tér átalakulását, a térfoglalás jelentőségének növekedését. Míg Marx (és különösen Engels) óta a munkásmozgalom alapvetése volt, hogy a proletariátus legerősebb fegyvere az általános sztrájk, amit jól mutat, hogy 1956-ban is az általános sztrájktól remélték a forradalom eredményeinek megvédését, és még a Thatcher elleni 1984-es nagy bányász sztrájk is ezzel az eszközzel kívánta megakadályozni a bányák bezárását. Ez a marxista felfogás azt előfeltételezi, hogy (1) az állam a burzsoák egyeztető fóruma, vagyis a politikát leghatásosabban úgy lehet befolyásolni, ahogyan a burzsoákat, (2) a politikai tér a termelés tere, azaz a termelés „direct action”, vagyis a politikai tevékenység alapvetően gazdasági tevékenység.