Szauer Lilla verse

Puha fejed van és randevúzni Kádár
egykori medencéjébe viszel. Foszló gyár,
holnap bontják. Zirreg alattam, ahogy lépek.
A folyosók után hűvös, hirtelennagy tér,
nagyságából alig fog be valamit a zseblámpa.
Ez volt ni, Kádár úszómedencéje, je, je,
visszhangozza, ahogyan mondod. Öblös,
úgy három méter mély, világos csempék rakják.
Partján repedt támlájú iskolai székek és
citromszín műanyag vödör, a lyukas tetőről
odagyűlik a víz. Lemászom a létrán, csöpögések,
a te dióillatod helyett markáns olajszag.
Ahogy lejt a talaj, egyre apróbb leszek,
hosszasan keringek benne. Te ülsz a szélén,
homályosan engedik csak rád a fényt az ablakok.
Ülsz, és ahogy megáll rajtam a tekinteted,
feltartod a bal karod. A hátad kiegyenesedik,
majd, mintha nem tudnál mást tenni,
kézfejeddel vad integetésbe kezdesz,
és elkiáltod magad, hogy szevasz humán!
A te szevasz humánod kitölti az egész, nemrég
még kongó teret, én meg állok, az utolsó utáni
hal a kommunizmus tejkék medencéjében,
és innentől azt sem bánom, ha összeszakad a föld.

Fotó: Takács Márton
Written by:

1997-ben született Móron. Jelenleg színházi dramaturg szakon tanul a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, korábban szociológiát végzett.