síneken a füst

kiteregettelek
a bőröd rajtam
felborzolt pikkely
télre a gabonát
estére a cukrot
keletről hozzák
nyugatról rendelik
délre felélik
még sosem voltam
ennyire hús
ennyi gerincvelő
csupa ököl és ín
állkapcsok és vesék
már a farkasok is
feljöttek a lápról
nekik az irigység
nekünk az idő
a szokás megül rajtam
síneken a füst
tetők alatt ázunk
fodraid közül
a vízzel együtt
büszkeséged csorog
az első fát kitépni
a legnehezebb
kendőben anyajegy
a város szélén
ötezret adtak érte
meg rothadást vénásan
magadévá teszed
nyelvedről nézlek
ott lebeg, itt fordul
pörög, visít
száraz fűcsomók
papucsomra hajlanak
azt hiszem, azt hiszik
istenük vagyok