Rozsda

Nagyszülők telkén 
Öntöttvas lavórra bukkan a
Kislányból kitermett anyává vált nő,
bámulja a megkopott zománcot,
Ráncaiba folyatja a generációk elrozsdált magzatvizét.
 
Az ő anyjának anyja
Még a négy fal között szült,
Nem bajlódtak a kórházzal,
Meg a rossz szagú szerekkel,
Ő, az apa pár ujjpercét eltörve
Ebbe a lavórba hozta világra az anyját.
 
Az anyja meg kocsiban szült,
Úton a kórház felé,
Eláztatva a taxi kárpitját,
Egy kabátba tekerve csókolta homlokon
Először őt.
 
A nőt, aki azóta már anya,
Aki se lavórba, se kocsiba nem szült,
Ő kórterembe, kikötött lábakkal,
Ő csak másnap foghatta meg a lányát,
Akit ő nem, csak más tudott szoptatni,
Akitől már kiskorában is inkább félt,
Mint hogy ölelte volna,
Nem úgy nézett ki, mint ahogy
A filmekben látta,
Lila volt és nyershús szagú.
 
Egy idegen test, amit magából gyúrt,
Amit a férje kúrt belé, vagy az a másik,
Akivel azonnal megszakította a kapcsolatot,
Akiről sohasem beszélt még az anyjának se.
Pedig neki is volt.
De újdonsült anyaként
Nem engedhette meg magának,
Egy nő még csak-csak, de egy anya?
 
Csöndben nevelte, ha sírt, rázogatta,
Ha éhes volt, etette,
A lány felnőtt, felcsinálták,
Mint előtte sorban mindenkit,
És az anya azon gondolkozott,
Hogy vajon, ha ő lavórba szülhetne,
Vagy kocsiban, kabátba tekerve,
Tudná-e szeretni a lányát vagy fiát,
Mélyen belélegezné az újszülött illatát,
Vagy ő se érezne mást, csak nyers húst,
És ő is csak félve venné a karjai közé.
 
Szeretné hinni, hogy ezen múlik,
Hiszen ő mindent megtett,
Hiszen az anyák szeretik a gyermekük,
És a gyermekek is fogják szeretni a sajátjuk,
Nem?
A borítókép a szerző alkotása.
Written by:

Komáromy Bese, Budapesten született 2000-ben, drámákat és verseket ír, illetve ezekhez készít grafikákat. Jelenleg a Corvin Rajziskola illusztrátor szakán tanul.