A 85. Ünnepi Könyvhét szombati napján is sok érdekes esemény történt, a látogatók többek között megismerkedhettek három tehetséges fiatal költő eddigi munkásságával most megjelenő könyveik apropóján; Esterházy Péter új könyvét a szerkesztő, Péczely Dóra méltatta, és a kiadók idei könyvtermésének legjobb darabjait megvásároló olvasóknak lehetőségük nyílt a dedikálások során pár szót váltani kedvenc íróikkal, többek között Spiró Györggyel, Háy Jánossal és Vámos Miklóssal is.
Szombat délelőtt három fiatal költővel ismerkedhettek meg az érdeklődők: Tóth Kinga, Tinkó Máté és Fehér Renátó mutatta be a könyvhétre megjelent verseskötetét. Tóth Kinga All Machine és Fehér Renátó Garázsmenet című kötete a Magvetőnél, Tinkó Máté Amíg a dolgok rendeződnek című könyve pedig a Fiatal Írók Szövetségének gondozásában jelenhetett meg. Felvezetésként mindhárman felolvastak pár verset saját kötetükből, majd elsőként Kingát faggatták arról, mi mindent csinál a versíráson kívül. Az elhangzottakból kiderült, hogy korábban művészeti iskolába járt, ahol zenei, vizuális művészeti ismereteket is szerezhetett, illetve egyetemi tanulmányai során fedezte fel magának a német avantgárdot, amely nagy hatással volt rá. Fontos törekvése volt, hogy szövegeit valahogyan élővé varázsolja, hogy ne csak a papíron, betűsorok formájában létezhessenek. Ezért versei mellé illusztrációkat is készít, illetve az általa autodidakta módon elsajátított ún. extenzív vokális énektechnika alkalmazásával hallhatóvá is teszi költeményeit.
Tóth Kinga után Tinkó Máté következett, az ő kötete egyfajta családtörténet, amelynek központi gondolata, problémaköre a generációk közötti beszélgetések, az ebből adódó esetleges súrlódások. Fehér Renátót kérdezve először szintén kötetének címe került terítékre. A szerző szerint a garázsmenet szó utal arra, hogy mindig, minden nappal jöhet új esély, új remény, ahogy a jármű is minden reggel újraindul. Emellett magával hozza a sietség és az abból adódó időpazarlás problémáját is, amely egy generációs tapasztalat.
Ez az utóbbi gondolat átvezetésként szolgált a következő kérdéshez: mi különbözteti meg őket a többi generációtól? Kinga a nyolcvanas évek végéről születettekről azt mondja, hogy sajátos helyzetben vannak, hiszen – vele, az évtized első felében születettel ellentétben – saját bőrükön már nem tapasztalhatták meg az előző rendszer mindennapjait. Szerinte a legfiatalabb költőnemzedék sokkal bátrabban fogalmaz, mint az idősebbek, s ez figyelmet érdemel. Ehhez kapcsolódva Máté is kiemeli, hogy fontos a bátorság, hogy olyan problémákról írjanak, beszéljenek, amelyeknek valóban súlya van. Elhatárolja magát az alanyi költészettől, a túlzott befelé fordulástól, de mint mondja, nem szabad, hogy az alkotó teljes mértékben kihagyja önmagát a műből. Renátó úgy látja, hogy a mai fiatal nemzedék írásai nagyon széles spektrumon mozognak, rengeteg színt lehet felfedezni bennük. Szerinte írótársai beszédmódját két tengely mentén lehetne elképzelni: az abszolút steril írásmód és a heves (vagy éppen a rezignált), az érzelmekkel, indulatokkal teli fogalmazás viszonylatában.
Kinga kötete címével kapcsolatban elárulta, hogy a gépekhez személyes kötődés fűzi, hiszen ő maga is dolgozott gépgyárban, ezek az élmények szolgáltak ihletforrásként.Renátó a kötete előzményeinek említésekor kiemeli a Nagy Imre újratemetésén elhangzott beszédet, illetve a tizennégy éves Egerszegi Krisztina olimpiai győzelmét, amely események maradandó élményt jelentettek számára. Végül a három szerző ismét bemutatott egy-egy darabot kötetéből.
A délutáni programsorozatban kapott helyet Rakovszky Zsuzsa új regényének, a Szilánkoknak (Magvető) a bemutatása. A könyvet több narrátor és több cselekményszál jellemzi, a szerző a különböző történelmi utalások anyagához a gyűjtést szívesen végezte levéltárakban. A történet helyszínéül egy kitalált település, Sók szolgál, melyben sokan a szerző szülővárosát, Sopront vélik felfedezni. A kötetcímet értelmezve Rakovszky Zsuzsa elmondja, hogy a szilánkok egyfajta mozaikok, vagy inkább cserepek, amelyek egy egész széthullását szimbolizálják, egy széteső életformáét. A könyvben szereplő egyes cselekményszálak a szétesett egész szilánkjai.
Esterházy Péter új könyvéről, az Egyszerű történet vessző száz oldal – a Márk változat (Magvető) címet viselő kötetről a könyv szerkesztőjétől, Péczely Dórától tudtunk meg műhelytitkokat. Az egyszerű jelző a szerkesztő elmondása szerint nem a rövidségre utal, hanem a mondatok természetére, amelyek ebben a kötetben „rövidebbekké, pattogósabbá” váltak. A korábbiakkal ellentétben van benne egy elejétől a végéig nyomon követhető, elmesélhető történet, amely egy süketnéma gyerek elbeszéléséből bontakozik ki: beszélni valójában nem tud, ilyen módon kivonja magát a körülötte zajló világból, és így válik egyúttal annak pontos megfigyelőjévé. A könyv – melyben több idézet is szerepel Márk evangélistától – egy testvértörténet, amelyet az „istenkönyv” fogalommal lehetne legpontosabban aposztrofálni.
Az első világháború kitörésének százéves évfordulója alkalmából Gerő András történész, egyetemi tanár új könyvének, a Merénylettől hadüzenetig. A béke utolsó hónapja a Monarchia Magyarországán című monográfiának (kiadja: Habsburg Történeti Intézet) történeti hátteréről esett szó, arról, hogy mi volt az I. világháború történelmi hozadéka. A történész egy nagyon lényeges változásra hívta fel a figyelmet: az első világégés során legitimalizálódott az erőszak, egyfajta „erőszakkultúra” alakult ki, ha lehet így fogalmazni. Magyarországon a háborút megelőző boldog békeidők idején sok mindenről sehogy, vagy csak alig lehetett értesülni, az utókor tudása nagyban eltér a korabeliekétől. Nem voltak biztosak benne, nem tudhatták, hogy háború lesz, nem is lehettek felkészülve rá.
A szombati nap további történései között szerepelt még többek között a zsidó identitás és irodalom témakörében megjelent két új kötet, Komoróczy Géza Zsidók a magyar társadalomban (Kalligram), illetve a Schein Gábor és Szűcs Teri által szerkesztett „Zsidó” identitás a 20. századi magyar irodalomban (ELTE Eötvös Kiadó) bemutatója is.
18 órától pedig a Kaláka Együttes koncertjét hallgathatták az érdeklődők, 21-től pedig a Harmónia táncegyüttes szolgáltatta a talpalávalót.
Tekintsd meg további képeinket a szombati napról:
[portfolio_slideshow id=17239]
Fotó: Horváth Bianka
85. Ünnepi Könyvhét a Vörösmarty téren – harmadik nap, 2014. június 14.
