„Az őrültek őrültségeket csinálnak.” Paulo Coelho
Május 18-án este az idei utolsó POPJAK rendezvény témája Paulo Coelho brazil szerző volt. A Vallai Kertben Pál Ferenc műfordító, az ELTE Portugál Tanszékének oktatója és Urbán Bálint, az AntiCoelho blog szerkesztője beszélgettek Sepsi László moderálásával. A központi kérdés az volt, hogy vajon Coelho miért egy ellentmondásos jelenség a magas és az alacsony irodalomban? És vajon el lehet-e dönteni egyáltalán, hogy hol húzódik a magas és alacsony irodalom határa? Coelho jelenségének több millió rajongója és utálója paralelként létezik egymás mellett.
Urbán Bálint elmagyarázta, hogy az AntiCoelho blog nem gyűlöletet akar szítani Coelho ellen, hanem mint érdekes jelenséget akarja vizsgálni. A Coelho szövegek egyik legnagyobb különlegessége pedig az, hogy ki lehet emelni kontextusfüggetlen életbölcsességeket a regényekből. Pál Ferenc erre rögtön reagált, szerinte a Coelho textusok tele vannak aforizmákkal, amik megmondják az olvasónak a tutit. Ezzel az a legnagyobb probléma, hogy sokan ezeket az életbölcsességeket ténylegesen alkalmazzák a saját életükre, és sok szerencsétlen Coelho regényeit, mint lelki segítő könyveket szellemi egészségük helyreállításáért olvassák. Ez olyan, mintha egy 16 éves kislány az Ifjúsági Magazint olvasná és a banális, a szexuális életével kapcsolatos kérdéseire Veres Doktortól – az IM „szakértő” doktorától kapna „szakszerű” reflektálást. Coelho szerint minden életnek értelme van, meg akarja adni a szegény embereknek a vigasztalást, de sajnos ezeknek a regényeknek nincs több szintű olvasata, és – amint végigolvastuk őket – elfelejtjük a hőseit.
Urbán Bálint és Sepsi László feltette a kérdést, hogy lehetne-e Coelhot és életbölcsességeit ironikusan olvasni. Mert ha igen, akkor egy sokkal komplexebb jelenséget kapnánk. Pál Ferenc – aki találkozott és beszélgetett élőben Coelhoval – szerint a brazil szerző totálisan komolyan veszi magát. A latin-amerikai írókban nincs irónia, se Cortazarnál, se Marqueznél. Coelho egy brazil teleregény író, innen ered szövegeinek melodrámája. A brazilok ezeket a típusú regényeket egyébként nem ponyva-, hanem spárgásregénynek nevezik.
Az olvasóban világmagyarázó igény van. A spirituális kontextus pedig azért jelenik meg, mert az európai metafizikai gondolkodás csődöt mondott a második világháború és a holokauszt után. Ennek okán a kiábrándultság miatt a dezorientált embereknek útmutatásra van szüksége. A kis metafizikai rendszereket pedig zseniálisan tudja mozgatni Coelho, a racionalitást megkerülve és többféle spirituális rendszert megjelenítve. Sokan szeretik azért, mert nem mond olyan információkat, amiket ne ismernénk. Coelho közhelyes, és az olvasó örül: végre megértett valamit – magyarázta Urbán Bálint.
Pál Ferenc azt javasolta, hogy egy Coelho regény helyett igyon mindenki egy-két-öt sört, mert annak a hatása tovább tart, mint a brazil szerző bármelyik műve.
