PAPP M. BORI VERSE

T mint töredék
 
Óra felet ütnek. Nem merik 
kimondani, mire vágynak. 
Rálátunk a világra, éjszaka 
nincs hazugság, kis szépséghiba
nyelv alá rejtve, ígérjük meg, 
kialusszuk. Mikor belefáradsz 
a keresésbe, nézz hátra. 
Megteszed, amit kérek, pedig 
senkik vagyunk, főleg
egymásnak. Tudod, félek, 
elmúlsz, karnyújtásnyira
tőlem, rosszakhoz ragaszkodva.
Évszázadonként egyszer fordul 
ilyen elő, napfogyatkozás, bolygó 
együttállás, nézz oda az isten szerelmére. 
Hozzám érsz, nem úgy, nevetünk
magunkon. Félreértettél, nem
merem. Emberből vagyok. 
 
Fotó: Estrella Dora Katona @estrelladoora
Written by:

2000-ben születtem Miskolcon, jelenleg mozgóképkultúrát tanulok az Eszterházy Károly Egyetemen. Ex-slammer és naiv költő. Mottóm: "A legjobb múzsa a szenvedés."