Pálmatolvaj

Amikor olyan zsenge volt, mint te,
kioldódtak a mészsók páncéljából.
Kibújt hasadt burkából,
védtelenné téve sérülékeny testét,
hogyha felcseperedik, új vértet növesszen.
Húsa hívogatórózsaszínben pompázott
a szöveteket átitató, dermedt vérnyiroktól,
halott szíve megbújt hátpajzsa alatt.
Gombszemébe néztél, mielőtt letéptem fejét
és szétfeszítettem kacska lábait.
Játszi könnyedséggel törtem fel a kitines kunikulát,
akár a könyörtelen pálmatolvaj az érett kókuszdiót.

Dögevő, akit vonz a dögszag.
A tigrisrák tejszínbe párolt tengerfriss illata.

Gombszemébe néztél
és gyengéden megérintetted csápjait.
Mintha búcsúznál. A megtestesüléstől.
A beteljesülés felé.

Fotó: Takács Márton
Written by:

Debreceni Boglárka (Salgótarján, 1981) író, költő, kritikus, szerkesztő, „civilben” művészettörténész, kulturális antropológus, muzeológus, rendezvényszervező, értékesítő. Munkái az alábbi folyóiratokban és online művészeti magazinokban jelentek meg: Ambroozia, ArtPortal, Ártér, Balkon, BárkaOnline, eParnasszus, Ezredvég, Irodalmi Centrifuga, Jelenkor, Kalligram, Képírás, Korall, Kulter, Litera-Túra, MERT, Műértő, Műút, Napút, Palócföld, Pannon Tükör, Szépirodalmi Figyelő, Taní-tani, Tiszatáj, TiszatájOnline, Tollal.hu, ÚjMűvészet, ÚjMűvészet online, Várad, A Vörös Postakocsi. Kötetei: Bébikommandó (2010, FISZ Könyvek), Semmi mozdulat most (2010, PIM), Panoráma (2013, Palócföld Könyvek), A belső tó (2018, FISZ – Hortus Conclusus). Honlap: www.debreceniboglarka.hu