A cookie egy egyszerű szövegfájl, melyet az internetes oldal kiszolgálója az Ön számítógépén vagy mobileszközén tárol. A kiszolgáló később képes visszakeresni vagy olvasni a szóban forgó cookie tartalmát. A cookie-kat az Ön böngészője kezeli. Minden cookie egyedi és anonimizált adatokat tartalmaz, például egyedi azonosítót, a honlap nevét, számokat és betűket. Segítségükkel a honlap „emlékszik” az ön böngészési beállításaira. A sütik semmilyen személyes adatot nem tartalmaznak, és nem alkalmasak az egyes felhasználók beazonosítására. A sütik között vannak olyanok, amelyek az internetes oldalon tett látogatás végén lejárnak, míg mások hosszabb ideig a számítógépén maradnak.
FÉL Posts
Iszom a szavaidat letüdőzöm az illatod felszippantom mosolyod csíkját szemembe csepegtetem alakodat vénámba lövöm összes gondolatod… …és téged hallucinállak, de már egy éve leszoktam rólad (most lélegezni tanulok)
Mért vagy ilyen, egyszerűen nem értem a hűvös kitagadást, ezt a kecses, lelkekre mért pofont ami izmaidból kiszabadul, Mért vagy ilyen, a legkedvesebbjeid sírva futnak máshoz, Anyaállat, hova szakítod ki…
Medina Carmennek Kisvendéglő. Három férfi ül az asztalnál. Az első kettő, amelyik oldalt ül a közönséghez képest, issza a sörét. A harmadiknak, mely szemben van, nincs korsója. Beszéd közben végig…
Baromi fagy volt ma. Reggel esett a hó, aztán az útra fagyott. Iszonyatosan csúszott, teljesen megbénult a közlekedés. Még gyalog is csak araszolva tudtam menni. Alapjában én szeretem a jeget, de ma olyan volt, mintha valaki elment volna, és csak ez maradt volna utána, ráragadva az útra, meg minden. Mintha valamit takart volna a jég. Nem tudom, talán túl mozdulatlan volt az utca. Ezt elfelejtettem mondani, egy lélek, de komolyan, egyetlen tag sem volt kinn. Elég lehangoló volt. Bárhová néztél, minden szürke és üres. Mondjuk ez fura. Általában a telet, a havas-jeges téli utca látképét szoktam a „legteltebb” látványnak mondani. Van azon minden, tudod, mint a bóvli képeslapokon, barátságosan kéklő jég, amin kövér csillagokban csillan meg a fény, meg házak hófödte tetővel, és az ablakon arany fény szűrődik ki, ami az egyetlen meleg szín az egész képen. Persze az életben nem szokott ilyen képeslapszerűen giccses lenni a tél, bár néha igen, de még akkor is szép. Legalább nem mű, meg valahogy boldog. Totál nem értem amúgy mitől. A magyartanárom azt mondta nekem egyszer, hogy az életben semmi se mű. Nemt’om, mennyire van igaza.
beletörtél a valóságba fiam és ha emellé még azt is elhiszed hogy ártatlan vagy csak hülyeségedről teszel tanúbizonyságot