(1)
a kirablásban nem a tárgyi érték fáj
hanem hogy már elmosódott a határ
személyiség és külső valóság között
az én egy részét viszik el
hogy most edzőtábor nyaralás
Luca becsomagolta a bugyik és zoknik közé
belőlem azt a darabot
ami őt illeti meghagyva azt
ami egy imdb-n 6.0-ás romantikus
dráma főhősét aki elbukott
és még az alakítása is szar
(2)
mi van ha egyszer
elmegy nyaralni Skóciába
ahol egy busz jól körülhatárolt
biztonsága teremti meg azt az
intim zónát ahol én nem létezem
ahonnan tökéletesen zöld
dombokra látni és tudja hogy
nálam sárga és gazos a fű
a skót felföld tisztaságáról egy új
kapcsolat jut az eszébe amiben nem
kell megnézni a hátsókertet
és megcsókolja a mellette ülő férfit
(3)
a hiányt nem lehet megszokni
meg kell tanulni a viszonyulási módokat
régebben kerültem az ágyamat
mint az érzelmi konfrontáció
fő okozóját néztem a zárt szobában
a kettőnkhöz mérten semleges részeket
például a szélcsengőt amíg el nem aludtam
vagy amíg bele nem őrültem egy szellőbe
manapság nyíltan vállalom
a közös helyszíneink felkeresését
az elfojtás felszakítását
mintha védőfelszerelés nélkül
mennék a pástra hogy minél
erősebben érezzem a fájdalmat
(4)
úgy ülök a fotelban
ahogy mama a széken az utolsó
fényképei egyikén hetvenhatodik
születésnapján vászonruhában
egy utoljára feltámadt test nehézségeivel
szükségszerűen beleegyezve a kérésünkbe
hogy éljen még egy kicsit
a vége a legnehezebb
a villanykörte észrevehetetlenül halványul
majd kiég én is így épülök le
nem pazarlom az energiám mozgásra
előbb-utóbb úgyis történik valami az emberrel
meghal vagy találkozik a barátnőjével
