Tükörben az ég
Mit szólna ehhez a 4.b!
Róluk meséltem másnap neked,
miután a többiek sietve távoztak,
és mi még ágyban maradtunk.
Ők voltak, akik az osztálykiránduláson
meztelenre vetkőztetve
belöktek a zuhanyzó lányok közé,
hogy aztán az ég helyett,
amit a tekintetemmel keresni próbáltam,
csak a testem pillantsam meg a tükörben,
és magam, ahogy három lány előtt sírva fakadok.
A rákövetkező napok sikerei
viszonylagos megelégedéssel töltöttek el:
„mégsem minden nap fekszik le
egyszerre három lánnyal az ember!”
Jól esett a fiúk anyázása
és a lányok színlelt rosszallása.
Néha beálltam a tükör elé,
és csak figyeltem magam:
„Na, ki nyert, parasztok?”
Aztán, mint mindennek,
ennek is lejárt a hírértéke,
és hiába néztem végig magamon
idegen fürdőszobákban.
Az azonban később sem hagyott nyugodni,
hogy aznap hajnalban csak az álom beszélt belőled,
vagy ébren voltál, mikor egyszer csak azt suttogtad,
szeress, és, mint egy törülközőt,
rám terítetted a karod.
Mert ha ébren voltál,
akkor lehet, hogy mégiscsak hülyeség volt,
ez után az egész után,
még olyan sokáig,
tükrökben keresni az eget.
Mert akkor lehet, hogy elég lett volna
megszárítkoznom ott a karoddal,
és csak úgy egyszerűen,
ahogy a rendes emberek,
végre kinézni az ablakon.
Fotó: Takács Márton
