Kerületzsoltár
A senkiföldjén keresztül,
városrész & városrész között,
a kis halmon túlra távfűtési csövek
menti tájon át visz az út (ami
a fényes burkolatra írva áll,
az utókornak szól, sela). A könnyű
bádogpalló alatt csontvékony
patak csordogál & rögtön
amellett váratlan, nevető
pipacskolónia. Lánc-
os keréknyomok, manőverérzet
nyomódott a sáros földútba. Senki
sem gyúr minket újra földből és agyagból. Itt
tekertél egyszer a kempingeden
szembe az elhagyatott horizonttal, a víz-
től eldagadt víztoronnyal, mely óriás
ezüstkoponyáját a nap elé emelte. & amit
soha nem gondoltál, hogy igaz: van
egy apa, van egy fiú, akik a távfűtési
csövek két oldalán laknak.
A vasúti töltés mentén: rugdosol
egy üres konzervdobozt magad
előtt (az Ezüstpuskád), a kavics ropog
lépéseid alatt; & a porosan
sarjadó fűcsomók – Szagos
a levegő; fekete üröm & kamilla
illata, ami itt soha nem oszlik
el teljesen; csörömpölés,
a hátadban, jön a vonat. A város
óriási álmában feldagad.
Emelődaruk siklanak
a nyugodt test fölé, a nyakuk
egy vihar letörhetné, egy szárító
légbefúvója. Az éber légkalapácsok
az aszfalton ügyködnek. Luftot
rúgsz. Pár lépéssel arrébb
elhagyott építkezés, az ásók
a homokba állítva & merev csípőjű
betonkeverők. A feltornyozott építő-
elemek üregeiben darazsak fészkelnek (fényes
kocsiszín), csak zúgnak & zúgnak,
éneklik kábító dalukat
a szürkülő reggelben.
Mohácsi Balázs fordítása
[in: ed. Björn Kuhligk – Jan Wagner,
Lyrik von Jetztzwei,
Berlin Verlag,
Berlin,
2008,
58-59.]
Simone Stanek fotója
