Gondol

A teljes nyugalom
megszegése, felzargatott fehérség,
megkezdett ostrom.
Ilyenek az elindulás lépcsőfokai.
Mindig akkor izzik a legjobban, amikor
semmi nincs közel.
Jó lenne, ha csitulna kicsit,
otthon szelídebb. A tündöklés
csak a sötétben válik láthatóvá, teste
kibírja akár nyolcvan-kilencven
évig, a szív általában az első
napon kikészül. Erre rakódik
zsír, koffein, zavar. A teljes sokkolódás
után valamivel a hanyatlás előtt
illik ráismerni. Próbálja
megállni a szétszóródást, próbál
a részecskék közé bújni. Ha sikerül
beilleszkednie, elveszti fényét, szemcséit
átfesti a sötét.

Fotó: Veres Noémi
Written by:

2002-ben született Celldömölkön. Az ELTE magyar szakos hallgatója, verseket ír. Publicisztikai munkájáért Aranytoll-kitüntetésben részesült. Számos írótáborban és pályázaton vett részt és nyert díjat. Verseit eddig az Alföld, a 2000, a Helikon, az ÚjNautilus, a Pannon Tükör, a KULTer, az Irodalmi Szemle, a Napút, a Contextus, a Magyar Napló, A Vörös Postakocsi és a Nincs közölték. Kritikái a Bárka Online oldalán jelennek meg, cikkeket ír az ELTE Online, a prae.hu és a KULTer.hu oldalára.