GÁL HUNOR VERSEI

27.

gyermekként egy erdei boszorkány
szemgödrében láttad meg a halálod,
azóta égeted a félelem tüzeit a füzek
tövében.
 
végy magadhoz ezüstkanalat,
olvassz ólmot, közben úgy beszélj
máshoz, mint önmagadhoz.
kristálypohárba keverj vizet
és szenet, majd folyasd a gyermek
fejére. a poharat helyezd a
koponya közepére, s csorgasd
bele az ólmot, mely alakot
vált, és segítséget adományoz
a nyugtalannak.

 

28.

bujdoss el. szárítsd meg tested
télire, hogy jó szolgálatot tégy
a teremtésnek. kapard ki szemeid,
hogy meglásd, mit eddig elkerült
a szemvilág, levest főzz belőlük,
és etesd meg a vadat hajnalban.
hasítsd le füleid, és ásd el őket,
hogy megértsd a termőföld
csupaszságát, a téli éhséget.
metszd le ujjaid, s helyüket
útilapuval tekerd be. támaszd
rájuk gerinced, és tanulj meg
járni. belsőségeid adományozd
a rászoruló állatoknak, és
reméld, hogy megkímélnek.
 
átkozott vagy. gyűjts kökényágat,
majd simítsd végig mellkasodon.
ezt ismételd meg háromnaponta,
és visszatér beléd a hűség. végül
merészkedj ki a napfényre, és
járj, mint aki örül, hogy élhet,
míg fel nem hasítja talpadon
a bőrt egy tartós nádszál.
Fotó: Takács Márton
Written by:

1995 augusztusában született Gyergyószentmiklóson. Később Kolozsvárra költözött és a Babes-Bólyai Tudományegyetem hallgatója volt. Ex-bölcsészkaros. 2019-ben Petri György-díjban részesült. Első kötete a Magvető Kiadó gondozásában jelent meg kartonfless címmel.