A Ladánybene 27 ismét öregebb lett egy évvel, amit november 21-én egy fergeteges buli keretén belül ünnepeltek meg. Ahogy minden évben, a koncertnek idén is az A38 Hajó adott otthont.
Bár az évek száma rohamosan nő, ez mit sem vesz vissza a csapat lendületéből. Még egészen fiatal lehettem, nem több mint 10 éves, amikor meghallgattam a zenekar mai napig legismertebb slágerét. A Kell egy ház klipje a Republic Szállj el kismadárja után a második videó volt, amivel találkoztam. Ekkor még a videoklip fogalmával sem voltam tisztában, nemhogy a raszta haj jelentésével! Mégis megfogtak a mosolygós arcok és Miksa mókás hajkoronája. Szintén a kis csapatnak köszönhetem, hogy 2005 nyarán megszerettem az élő zenét. Életem első koncertjén a Ladánybene zenéjét hallgathattam, és innentől kezdve nem volt megállás. Rengeteget jártam klubkoncertekre a Blue Riverre és négy Reggae Campen is részt vettem, a legutóbb idén nyáron. Kijelenthetem, hogy a lelkesedésem nem szűnt meg, de ezzel nem vagyok egyedül. A szülinapi koncert kihagyhatatlannak ígérkezett, éppen ezért meg is telt a hajó.
Az ünnepeltek előtt a The Bootz Bros melegítette be a közönséget. A csapat karrierje 2008-ban indult, amikor még ismert előadók dalait dolgozták fel. Mára azonban számos saját szerzemény is napvilágot látott. A fiatal srácokból álló banda minőségi zenét játszik, rengeteg hangszerrel és lelkes előadókkal. Nincs velük semmi baj, de engem valamiért nem sikerült megfogniuk. Nem éreztem azt a pluszt, mint annak idején a Riddim Colonynál vagy az Irie Maffiánál, akiket szintén az LB27 élőzenekaraként hallottam első ízben. Az mindenesetre dicséretes, hogy az együttes továbbra is fellépési lehetőséget biztosít az újabb generációnak.
Miksáék, ahogy az ilyenkor lenni szokott, apró csúszással álltak a színpadra. Az évek múlása csak az énekes őszülő szakállán látszik, a csapat lendületessége azonban továbbra is megmaradt. Ugyanazt a lelkesedést látom, mint 9 évvel ezelőtt, ugyanazok a mosolygós tekintetek és a tánc. Amit szintén nagyon szeretek a zenekarban, hogy nincsenek fölösleges szavak. Sokan úgy gondolják, hogy ha a világbékéről papolnak fellépés közben, akkor megváltoztatják az emberek hozzáállását. Bár jó előadókhoz híven ők is kapcsolatot teremtenek a közönséggel, nem éreztem azt, hogy meg akarnak téríteni.
A számok repertoárja rendkívül változatos volt. A legújabb szerzeményekkel kezdtek, mint az Arccal a sárban vagy az I know di situation, majd olyan régi slágerekre tértek át, mint a Zöld az élet vagy a Van még a világon. Természetesen a Kell egy ház sem maradhatott ki, ez utóbbit kétszer is eljátszották. Egyszer a koncert közepén, és a záró dal is ez volt. Egy jó szülinaphoz híven hozzájuk is jöttek vendégek. Néhány szám erejéig csatlakozott a PASO motorja KRSA, valamint LUKI.
A buli végén torta is volt. Bár őszintén reméltem, hogy ez a rész most kimarad, a zenekar idén is átvehette a jamaikai színekbe bújtatott desszertcsodát. Ennek ellenére kijelenthetem, hogy ismét hatalmas élménnyel ajándékozott meg a Ladánybene 27 zenekar. Köszönöm az eddigieket – és még nagyon sok ilyen estét kívánok nekik!
Fotók: Pozsonyi Roland, www.kellegy.hu
