A címben szereplő sorszám ne zavarjon meg senkit. Az EFOTT is átvette a mostanában divatos fesztivállogikát, mely alapján a nyitónap csak amolyan nulladik nap. Így a második lesz az első. A harmadik a második, és így tovább.
A szerdai napon már készen állt minden pult, minden színpad, volt melegvíz a vizesblokkban, és áramszünetet sem tapasztaltunk még, valamint az időjárás is a fesztiválozók pártját fogta. A színpadok a hatalmas, konkáv sokszög egyik végnyúlványában vannak, meglehetősen összezsúfolva egy rakáson. De ha ott vagyunk, akkor legalább már nem tudunk eltévedni többé, amely a betafence-labirintusban máshol annyira nem magától értetődő. Anélkül, hogy áthaladtunk volna egyetlen kapun is, könnyen találhatjuk magunkat abban a furcsa helyzetben, hogy elhagytuk az EFOTT területét és legyünk szívesek a főbejáraton bemenni.
A sör relatíve olcsó (400 HUF), a repohár pedig relatíve drága (250 HUF), így nem éri meg elhagyni. Lehet bent paypassos bankkártyával fizetni, szóljunk előre a pultosnak, olcsóbb lesz a folyékony kenyér. Feltöltő pontokból sok van, gyorsak és segítőkészek a dobozokban melózók, a fesztivál végi visszaváltási hullámra leszek igazából kíváncsi.
Idén is vannak sportprogramok, idén is külön karszalaggal. Igaz, nem találtam meg, pontosan hol is vannak ezek. Őszintén szólva, a civilfalu sincs túl frekventált helyen. A legsportosabb élményem az volt tegnap, hogy egy akrobata csapattal napközben lehet kötéltáncolni (azzal a lapos fajtával), rossz egyensúly érzékkel megáldottaknak, és félrészegeknek nem ajánlom.
Az esti koncertek vegyes nyomot hagytak bennem. Pontosabban a Kiscsillag nem hagyott. Eljátszották a kötelezőt. Cserébe a Soerii és Poolek koncertet csak ma tudtam teljesen magamról lemosni. Ahogy angol nyelvterületen mondják: I regret nothing.
Koncertekről a hétvégén bővebben.
Még több fotóért kattintsatok Facebook oldalunkra!
Fotók: Kiss Ákos
