Kategória: FÉL folyóirat

2009-12-04 / / FÉL folyóirat

M.-nek Veszekedés közben eltévedtünk kettesben egy minden irányban végtelennek tûnõ kukoricatáblában. Másfelé indultunk el mindketten a kiutat keresve, mégis kézenfogva értünk ki, a másik felünk meg még mindig bent van.…

az éjszaka prioritásai múlandók: körtáncba menekülnek a hajnal elől pántlikában barna lányok, mi pionírok vagyunk fáklyákkal, szakállasan, elöltöltős puskákkal keressük az utolsó szenteket, reppenő pillangókat a holdfényben, akik keresztes lovagok…

2009-11-26 / / FÉL folyóirat

Olyan éhes vagyok hogy az asztalt is meg tudnám enni pedig a fa nem ehető a család nem ehető nyekergett az óra számoljatok az egyik hajléktalan hozzávágta a szatyrát a…

2009-11-25 / / FÉL folyóirat

Tudod, nagy tévedés, hogy ha nyomkodod a sebeidet, majd „kifájják magukat”, és többé nem érzed őket. Sokáig én is elhittem, de mindig tovább fájtak. Most csak ülsz a kerítésen, már…

2009-10-24 / / FÉL folyóirat

Szövetbe! a párnasarkot feléd nyújtom. textil azonosság 36 fokon mosható, és fehér. Mindenképp fehér, és keményre vasalt Párnacsücsök, nyálas párnacsücsök. Másik összefüggés: foltos pizsama. Textilek tapogatózom: Zsákban futás. Próbálok kizötyögni…

2009-10-21 / / FÉL folyóirat

pléd2Volt egyszer egy fiú, aki arra ébredt, hogy nem létezik.
Könnyedén kelt fel az ágyból, magával rántva hamuszürke köpenyét: a takaróját. Már nem kellett, hogy a lába elérje a földet. A kezére pillantott: fehér, puha tenyerei voltak ‑ egy-két évig zongorázott is még régen. Nem volt valami izompacsirta: biztos nem sokszor verekedett még életében.
Most azonban már nem volt keze: csak az előszobatükörben láthatta meg saját magát ‑ úgy, ahogy délután lefeküdt; gyűrött, fehér inggel, piszkos aljú farmernadrággal, aminek zsebéből már hiába kapta volna elő a telefont.
Hogy mit szólt hozzá, nem tudni. Talán örült is neki. Legalábbis nem reagálta túl a dolgot: a félhomályban úgy láttam, tükörbeli arca kifejezéstelen maradt.
Ötpercnyi bámészkodás után úgy gondolta, ideje lenne kezdeni valamit a helyzettel. Lassan, kullogó lépteket imitálva haladt, de már nem volt szüksége arra, hogy kinyissa szobája ajtaját. Sőt, már nem is volt szobája. Szétdobált holmija helyett egy fotel állt, kis asztalka, és egy szépen megvetett ágy: egy vendégszoba. Képzeletében végigrostálta azokat a dolgokat, amiket szeretett: a gépét, a videó- és számítógépes játékokat, a dobozban porosodó playstationjét, a földrajzi atlaszt, az általánosban sokat nyúzott műanyag hősöket és dinoszauruszokat, meg a tankönyveit és a kötelezőket ‑ tulajdonképpen már egyik sem hiányzott. Tehát nyugodtan továbbállhat.
Édes szüleit ritkán látta otthon, és akkor sem érdekelte őket, hová megy. De minek is kezdjen ezen filózni: hiszen nincsenek is szülei. Amikor belépett a régi szobájába, egykedvűen belátta, hogy ő nem meghalt: ő nem létezik. Mintha számított volna erre. Nem is. Nem gondolt sose ilyesmire. Csak valahogy érezte.
Miközben kisodródott a lakótelepre, az jutott eszébe, miket gondolt elalvás előtt. Arra gondolt, hogy nincs barátnője. Arra gondolt, hogy Petróék buliján volt egy szép lány, aki tetszett is neki, ismerte is valahonnan, de éppen mikor rápillantott, akkor esett le a székről a kis műanyag pohárkák eltüntetett tartalma miatt. A buli többi részére nem emlékezett. A fotelben ébredt fel, ingó fejjel, Petró szülei hazairányították. Tök gáz volt. Na, azóta rá se nézett lányokra.

2009-10-17 / / FÉL folyóirat

Október 10.-én megjelent lapunk harmadik évfolyamának harmadik száma, tartalmi újításokkal, új rovatokkal. Verseit publikálja benne Mihályi Réka, Medina Carmen, Markó Anita, Pintér Bence, Fonó Eszter, Braun Barna, Berényi Csaba és…

Hitehagyás “tiszteld a csonkolt keresztet s az alatta fetrengőket” most érintsd meg az összetételt – utoljára jársz itt – kóstold meg érezd a fába száradt élet ízét próbáld ki hogyan…

transzakcidentálódj! zöldből a vörösbe vált biztonsági kapcsolórendszerem gőzsípok fújnak és lüktet az ér lapát szén és robban a gép te őrjöngő luddita, mit tettél? kalapács koppan a krómacél reccsen a…

Mostanában az a kitaposott lakkcipő vagyok. Az, akit épp most rúg le lábfejéről ott arra, egy sarki lány. De nem is az a rendesebbik fajta, mert csak rááll a hátuljára,…

Sólyom, hiába szállsz ily magasan, hiába ily kapós csőröd Szárnyas fémek, fent kicsit több a pára kevesebb a gondolat Veréb, te madarak közt is madár maradtál habár plakátod nem kelendő…

2009-10-08 / / FÉL folyóirat

Megjelenik Október 10.-én Vers, Próza, Dráma, Blog, Rajz, Grafika Becze Dóra, Berényi Csaba, Braun Barna, Fonó Eszter, Horváth László,  Machó Zsófia, Markó Anita, Medina Carmen,  Mihályi Réka, Nagy Zoltán Márton,…