Szerző: Pintér Bence

2010-12-21 / / Vers

pleni sunt lacrimae gépként belőlem olaj könnyezik elszökött, elfogott szolga gondja, mint a bányamunka mint a szenet veszik a piacon Ostiában – onnan, a te szemedből csordul a tejfehér igazgyöngy,…

2010-05-02 / / Vers

sem kés sem tör nem tép már ki belőlem, felzokogott öklendő jajszó májam táján zajló bús waterloo vagy a szívem mélyén zengő kopogószellem dala óda nem ér fel hozzád te…

2010-02-12 / / Vers

ott fent, a város fölött, tompa fényekben, új élet peremén szétcsúsznak a valóságok: látom a jó polgárok teli bevásárlókocsijait hallom az induló autók felbúgó motorját köhögöm a keserű pipa cseresznyefüstjét…

az éjszaka prioritásai múlandók: körtáncba menekülnek a hajnal elől pántlikában barna lányok, mi pionírok vagyunk fáklyákkal, szakállasan, elöltöltős puskákkal keressük az utolsó szenteket, reppenő pillangókat a holdfényben, akik keresztes lovagok…

transzakcidentálódj! zöldből a vörösbe vált biztonsági kapcsolórendszerem gőzsípok fújnak és lüktet az ér lapát szén és robban a gép te őrjöngő luddita, mit tettél? kalapács koppan a krómacél reccsen a…

borban fürösztött éjszakáink vége egy cigaretta a sarki templomban betérni ide évadján éjnek, s nem elvinni az arany gyertyatartókat csak füstölni szofit, azaz bölcsességet és nem tömjént, mint a három…