BOCSIK BALÁZS VERSE

Folyamodvány egy lehetséges utcanév elfogadásáért 

 
1
 
Nem látni, hány kereszteződésnek hazudott utcasarok
Unta meg a becézgetést, hány villanyoszlop a szédelgést,
Hány kirakatüveg az arcomat, mennyi telefonfülke értetlen
Rá-rávetett tekintetem, aprópénzek tompa pattogása. Mint zománc,
Kopok le ezekről az emlékekről. 
 
A fényért feloltom a lépcsőházban a villanyt és a fejem felett kigyullad egy lámpa.
Valahol, ide nem látni, csak hallani, felsír egy gyerek, és egy gondnok 
Összetéveszt egy kukát egy babakocsival. Kitologatja a ház elé, mondom,
Nem látni, nem tudom, hogy az én házam -e.
 
Búcsú inkubátorok meleg fényétől, távozás az alagsorból. Pesti polgári lakások
Lépcsőfordulója a pólya. Én elbújtam ott egy istenadta
Fondorlatban, amíg bírta az úr, mondtad, te is bírtad. 
 
1.1
 
Másfél évig gyalogoltunk Szeged egy rosszhírű környékén,
És zavarunkban azt kívántuk, bárcsak gyors német autók 
Lennének a szomszédaink, de ők csak légzsákokat hordtak
A bordáik közt, és befelé szuszogtak. Ha gyors német autók
Lettek volna, beléjük lehetett volna taposni, és elhúzni a picsába.
 
2
 
Birtokba veszek néhány radikális fogalmat
 
Ha tehetnék egy szívességet, bizony megtenném. Aki nincs most
Velem, azt felveszem egy jegyzőkönyvbe. Illesztési pontok, 
Saccra vett méretek, egy elképzelt gyerekszoba színe csak bohóságból,
Egy gázszerelő telefonszáma, még másik három lakás címe,
Ismeretlen hozzászólások egy kerület biztonságát érintően grafittal. Ezekre már
Mindre nem kell emlékezni. 
 
2.01.
 
Szabadidőközpont. 
 
2.1.
 
Valaki szemete: a lépcsőfordulóban ketten
Látszólag nem tudnak dűlőre jutni egy kicsit sem
Kardinális kérdés köré szerveződő nézeteltérés
Felett.
 
Egy pesti polgári lépcsőház esete a
Tagbaszakadt és a zömök emberrel,
Egyikük sem tudja, melyikük, főleg:
Hogy férnek el?
 
2.1.2.
 
Közben a tömött postaládák között valaki megrázza a kezem,
Ez nem lehet egy emlék. Az én nevem nem ez, el kéne már
Ezt felejteni. 
 
Valaki belepofázik mindig odakintről a Für Elisbe, nem látom az arcát. Igen,
Tudom, hogy kell eldönteni, hogy maradjak. Halkan vagy hangosan számolni
A szirénázó mentőautókat teljesen mindegy, a közös képviselő üzenete.
 
2.1.2.1.
 
Ugyanezek visszafelé, de most a két férfi fog kezet a postaládáknál,
Én pedig a lépcsőfordulóban vitatkozok. 
 
2.2. 
 
[Ugróvágás 1.1-be, de Újszeged most Újlipót] 

3.

Nem böki ki a szemem, de büszke sem vagyok igazán: erre. Nem vagyok róla
Meggyőződve, hogy bárki miatt érdemes lenne elhinni, hogy nem öntik
Össze sehol a gondosan kiválogatott szemetünket. 
 
3.1.
 
Rá voltam kényszerítve, bilincs itt minden utcatábla, hogy körbejárjam, mint egy otthont,
A környéket. 
 
Ahogy egy 20×20 méteren kikotort magán földterület, és mellette egy tenyészet afrikai tüdősharcsa,
úgy itt sincs
Vissza.
 
De ki veri le, akár rajtam, akár ezen a városon, hogy nincs cövek. 
 
4.
 
Tekints át még egyszer, olyan hibátlanul heverek kilapított tejesdobozok között,
Hogy senki nem hiszi el, ez a te műved. Ha egyszer felállok, összeszedek
Néhány jó ismerőst, és kitalálunk majd a körúton egy-két alig használt
Utcanevet.
 
Fotó: Takács Márton
Written by:

Bocsik Balázs (Szeged, 1997) költő, 2016 óta publikál, versei számos hazai folyóiratban megjelentek. Irodalom- és Kultùratudomány mesterszakon tanul, a magyar későromantika érdekli.