Lassan körvonalazódik
A pára eltűntével lassan körvonalazódik a lét.
A tükörben nézem, ahogy a fényben gyűrődöm,
hirtelen lettem öreg.
Elképzelem, ahogy szépülök,
aztán vissza.
A keleti szőnyeggel párhuzamosan hangyák vonulnak,
lábszáramon igyekeznek felfelé.
Lassan mindent leveszek magamról,
hogy megtaláljam a pontot, ami hívja őket.
A szőnyeg közepén, törökülésben már biztos
vagyok benne, a derekam az egyenlítő,
a méhem a földmag, körötte forró köpeny,
és valaki új lelket gondol most belém,
a tantrikus mantra az arcüregemben
pedig egyszerre nyit ki minden kaput:
ahogy gurigázok lábam előtt egy üveggolyóval,
hallom a gömbbe zárt szívverést.
Szűrt fény
A hajnalt a falakon át is látom,
a város fehéren álmodik a karácsonyról.
Leheletük teszi egyfajúvá a sötét arcúakat
a megállóban. Egymással nem beszélnek.
A négy órás villamosra itt heten szállnak fel,
köztük egy angyallal, akit csak a sofőr lát
a visszapillantó tükörben.
A belső történésekre fókuszálok.
Átlátszó csészéből iszom a kávét, szemüvegben.
A fény az asztalterítő jobb sarkán koncentrálódik,
világot építek a pirkadatban.
Érzelmi és kognitív elemekből egy szobát,
a kettőnk tárgyaival berendezve,
megéltnek és meg nem éltnek nevezett polcokkal.
Az egyiken szuvenírek, a másikon semmi.
Beülünk alájuk a két fotelbe,
egymással szemben, lassan kávézunk.
Akkor aztán jól megismerkedünk.
Felfedezzük egymásban a másmilyenséget
Faggatsz, hogy az üres polcon mit látok,
aztán elmeséled, hogy te mit.
Rám mosolyogsz, én meg rád.
Kimész a szobából. Maradok.
A költözéskor még ki nem pakolt doboz
tárgyaival megtöltöm az üres helyet,
miközben a bejárati ajtó ismerősen csapódik.
A csészék az asztalon gőzölögnek.
Odakinn újra megáll egy villamos.
Az angyal leszáll. Szakad a hó.
Kabátba bújok, talán még utolérlek.
A napos oldalon indulok el,
téged az utca bal oldalára hallucinálva,
hátha egy közös ponton
előbb-utóbb mégis összeérünk.
Érzem, hogy követ, de csak
a kirakatokban látom suhanni az angyalt,
kigombolom a kabátomat,
szárnyakká feszíti a szél,
beengedem, ami jönni akar,
és hogy végre lássak,
leveszem a szemüvegemet.
Szembejövök magammal.
Fotó: Takács Márton
