BÁNFALVI SAMU VERSE

Két gyilkosság

Befogta a szemem, mikor agyonverték.
Természetes élőhelyétől távol, az imitált közegből
kirángatva, zsákba dugva halt meg.
Nem bírt volna a szemébe nézni?
A csillogó, domború halszem a zsák éjszakájában,
az ütés pillanatában se láthatott mást,
mint azelőtt valaha. Gyors halál.
Sokat álmodtam szétroncsolt fejekkel,
üvegszemű halakkal,
tengermélyi szemcsék közt kallódó pikkelyekkel ezután.
*
Amikor eljött az ölés pillanata, berezeltem.
Nem a halála bántott, sem a test elfogyasztása,
izgatott az ölés, érdekelt a mélység íze,
a fejet nem akartam szétroncsolni.
Újra és újra lesújtottam a balta tompa végével,
fém a csontnak, remegve, erőtlenül.
Egészen megritkultak a pikkelyek ütéseim nyomán,
a ponty egyenletesen tátogott,
a feladást követően már csak a kegyetlen ösztönök
kapkodtak élet után.
Végül ő verte agyon helyettem.
Se vér, se törött csontok, se kifordult szemek.
Tiszta halál.
Fotó: Bánfalvi Samu
Written by:

Bánfalvi Samu 2002-ben született Budapesten, gimnazista. Érdekli a vizuális médiumok és a líra közti átjárhatóság. Verset és novellát ír, fotózik.