Az FKSE hagyományőrző éves kiállítása több eseményből áll, amelynek április 15-én volt a megnyitója.
Seregi Tamás esztéta konferálta fel az eseményt, helyszínként pedig a Stúdió Galéria kettes műterme szolgált. A rövid és egyben szórakoztató beszéd alatt többen felnevettek, megalapozott volt a jó hangulat, majd a tömeg elindult körbejárni a termeket.
Nagyon szimpatikus volt a módszer, ahogy a rendezők interaktívvá tették a kiállítást értékelő matricákkal. Ezekkel az alkotásokat lehetett véleményezni, hogy a látogatók szerint milyen szerepben jelent meg a képzőművész. A képzőművész, mint szociológus/etnográfus, és ehhez hasonló feliratok közül lehetett választani, majd az alkotások alá felragasztani, amit odaillőnek éreztünk.
Az első termen már érződött, hogy izgalmas lesz. Festmények, fotók, szobor, mindenféle alkotás megtalálható volt. Érvényesült a rendezők azon szándéka, hogy megmutassák a szakma sokszínűségét. Ezzel gyakorlatilag egyszerre könnyítették meg azt, hogy megértsük ki is a képzőművész, miközben egyre nehezebben tudtuk meghatározni azt. Személyes kedvencem volt Zékány Dia No feng shui című képe.
A festményen mindenféle tárggyal túlzsúfolt szobát lehet látni, 2003-as lovasmagazintól kezdve Cirano köteten át egy egyszerű CBA-s zacskóig. Minden szerteszét hever, a könyvek egymás hegyére hátára vannak dobálva. Ezzel a felfordulással abszolút tudtam azonosulni. Az egyik kihelyezett festett asztalon egy kis könyv volt, amiben történeteket olvashattunk az író apjáról, a gangról, ahol a gyerekkorát tölthette és az első csókjáról. Mintha szerzővel személyesen beszélgettünk volna.
Az első teremből egy szűk folyosó vezetett egy kisebb helyiségbe. Itt mindenki magának csapolhatott a különböző borok közül, amik mellé szóda is ki volt készítve. Egy nagyfröccsel a kezemben haladtam tovább, miközben elkaptam egy beszélgetésfoszlányt. Az egyik nézelődő félve kérdezett egy kiállító művészt: „És te ebből meg tudsz élni?” – ezt megmosolyogtam, milyen őszinte kérdés, gondoltam – bár nem túl udvarias. A rövid és sötét folyosó mentén végig polcok voltak elhelyezve, amin páréves kartondobozok pihentek. Mindre egy évszám volt felírva, például „1994-hazugság”. Az egész térségből áradt a régi korok hangulata.
A második teremben Orbán György Készlet Kit munkája egyből az általános iskolát juttatta eszembe. A kis fatáblákra helyezett műanyag geometrikus elemek a régi matek órákat idézik. Erre az alkotásra egyébként az alábbi matricákkal reagáltak a nézők: a képzőművész, mint muzeológus, illetve mint antropológus. Érdekes reakciók, ilyenkor jön rá az ember, hogy milyen különböző gondolatokat ébreszt egy alkotás. Mellette szintén kis fatáblákban kivájt lyukakból az alábbi mondatot lehetett kiolvasni: „Platón szerint a művészet utánzás”. Egy ilyen feliratú „szavazó” matrica valószínűleg nem lett volna túl sikeres ezen a kiállításon.
Mire végeztem a képzőművész sok mindenné vált számomra, de nem egy olyan karakterré, akit egy szóval definiálni tudnék. Talán ez így helyes, mivel valóban összetett a jelensége, nem érdemes egy címkét ragasztani rá. Inkább több jellemző illik egy névre, vagy alkotásra, ahogy az az este folyamán ki is derült a reakciók alapján. Az 5-állomásos rendezvény május 13-ig tart, érdemes ellátogatni bármelyik kiállítótérbe, ha szeretnénk kicsit jobban megérteni a képzőművészek világát.
Fotók: Bácsfai Gábor
