Author Archives: Dombovári Csongor

Vers
04. 17.
Ikarosz tétele 2. (Az elrugaszkodás)
Dombovári Csongor

Köd van, olyan kora esti, és esőtől puha a kerítésfa. A pocsolyákban kóbor lelkek tükröződnek, de nem néz beléjük senki. A földút: színház, mint két takaró egy ágyban. Ahogy a [...]


Vers
03. 16.
Ikarosz tétele 1. (Lépések a fűben)
Dombovári Csongor

A kopott ajtófélfa mögül nézem a hangyákat, ahogy szép lassan befonják a hajad. És mostanra már egészen biztos vagyok benne, hogy összetartoztok. Tegnap mázsás volt a semmi, ma súlytalan; kedvet [...]


Vers
02. 13.
A vak emberek álmai
Dombovári Csongor

Szaladok mezítláb a kukoricásban a tíz évem alig liheg mögöttem, nagyanyám kedvence vagyok, földszag, éneklek, léptem súlytalan, szőke hajam villan, kifekszek a nap alá és álmodok magamnak színes kartonruhát, száz [...]


Vers
11. 29.
farzsebébe gyűrt a nyár
Dombovári Csongor

mikor a sovány nap becsapódott a tengerbe az északi boszorkány felnézett: vér indult a keleti főcsatornán fehér melleidbe és könnyű vállaid fellökték a teliholdat. világítótornyok keringőztek az esőszaggal és álmaink [...]


Vers
09. 23.
bemister road 52/a
Dombovári Csongor

a városban enyém a legkisebb szoba ágyamat hajszálakból hordtam össze szekrényemet rég az utcára tártam: bús neonfény keveredik dohányszaggal és ánizs frekvencián túli zúgással ahogy szürkületi ködben haldoklik a szilvafa [...]