Szerző: Dombovári Csongor

2011-04-17 / / Vers

Köd van, olyan kora esti, és esőtől puha a kerítésfa. A pocsolyákban kóbor lelkek tükröződnek, de nem néz beléjük senki. A földút: színház, mint két takaró egy ágyban. Ahogy a…

2011-03-16 / / Vers

A kopott ajtófélfa mögül nézem a hangyákat, ahogy szép lassan befonják a hajad. És mostanra már egészen biztos vagyok benne, hogy összetartoztok. Tegnap mázsás volt a semmi, ma súlytalan; kedvet…

2011-02-13 / / Vers

Szaladok mezítláb a kukoricásban a tíz évem alig liheg mögöttem, nagyanyám kedvence vagyok, földszag, éneklek, léptem súlytalan, szőke hajam villan, kifekszek a nap alá és álmodok magamnak színes kartonruhát, száz…

2010-11-29 / / Vers

mikor a sovány nap becsapódott a tengerbe az északi boszorkány felnézett: vér indult a keleti főcsatornán fehér melleidbe és könnyű vállaid fellökték a teliholdat. világítótornyok keringőztek az esőszaggal és álmaink…

2010-09-23 / / Vers

a városban enyém a legkisebb szoba ágyamat hajszálakból hordtam össze szekrényemet rég az utcára tártam: bús neonfény keveredik dohányszaggal és ánizs frekvencián túli zúgással ahogy szürkületi ködben haldoklik a szilvafa…

2010-06-14 / / Vers

Kemény Istvánnak Mielőtt gyerekkora kedvenc állatává vált, megborotválta az arcán, ő meg szerelmes lett a kutyás fiúba, megásott sírbani utolsó aktus ez, Repülő Emberek szórták rájuk a földet. Mindenből hiányzik…