Címke: Vers

2015-12-18 / / friss szöveg

A diófa tönkjének helyét benőtték a gombák. Megkérdeztünk egy szakértőt, hogy milyen fajta. Azt mondta, gyűrűs tuskógomba. pedig én tudom, hogy csak te vagy az. A kertben sokkal kisebbek a…

A harisnyák szakadásra vannak ítélve. Ma a fekete, holnap a bordó színű. A sárgát meghagytam ínségesebb időkre. Nálad mindig ugyanabban a harisnyában jelenek meg. Ember-érintések után, otthon szótlan felnyirbálom mind.…

2015-12-04 / / friss szöveg

Talán a szabadság utáni vágy mégis csak az, ami miatt egy másfél szobás panellakás nappalijában az első napon akváriumából kiugró bohóchal sikamlós teste szelíden ficánkol a szőnyegpadlón. A kimeredt, sötétlő…

2015-11-29 / / friss szöveg

Közös ebédünkre halat készítettél, s rendre beszéltettél közben. Így próbáltál zsarolni, mint az a híres vezér a beosztottjait, akik nem állhatták a halevést, úgy féltek a szálkától, akár vezérük haragjától,…

2015-11-24 / / friss szöveg

Reggel azt mondtad, hideg van, de nem volt, csak fújt a szél. Nem tudom, hideget fújt-e, nem jártam annyit benne. Azt hittem, hideg leszel. Nem voltál az. Kerülgetted a hideget…

2015-11-14 / / friss szöveg

szövet szaga fémgombok íze a szájban mintha aranyat hogy igazi-e ahol kibomlok öltsél össze ne nekem kelljen réz gombokat varrni a szájpadlásra

bámulom a babakék ég barázdáit, észrevétlenül tónust vált és méla szürkébe csúszik: hozzásimul az alattam elterülő színtelen anyaghoz a hátamon fekszem, fölöttem nem repülnek madarak, mellettem nem rohannak ösztöntől lángoló…

Verset írni arról amikor minden szembeszáguldó jármű elé egy apró darabot magadból odavetsz. Írni arról mikor azt kéred harapjam meg a vállad. Arról amikor zaccos kávéval öntesz le véletlenül egy…

2015-10-23 / / friss szöveg

Te vagy az a villanypóznasorból készült sáv, ami szoros övként osztja ketté az erdős hegyoldal pocakját. A póznákat egy önbecsülést csorbító nagyobb vihar már rég kidöntötte, de még mindig csak…

Még javában álmodott a kerület, Még fekete volt a reggel kontúrja, Még az erkélyről sem látszódott a nap, Még koszos ruhák lepték el a padlót, Még kórusban zúgtak fülek és…

2015-10-09 / / friss szöveg

A nappal emlékezés. Miközben éjszakánként a fák kettéhasadnak, mintha villám csapott volna beléjük. Perzselt tönkökön haldokló lángok fekszenek szenes ágyaikba, és várják az esőcseppek üveges altatódalát. Kettéhasadnak a fákon, és…

mindketten úgy emlékeznek, hogy keserű volt az a naplemente mindketten nyugtalanul tértek nyugovóra nem találták egymást kézenfogva az ágyban egyikük arra gondolt, a sziámi ikrek lehetnek ilyen boldogtalanok a másik…