Címke: Vers

2011-04-24 / / Vers

Betegséggé nevezték át öröklődő boldogtalanságunk, a különös légzést, a hanghibákat. Alattuk változik a személyiség. Roncsolható, akár a szövegek. Nem figyelem már, rést kin és hol találnék. Az átélt idővel foltozom…

Megtörténik néha, hogy miközben valami egészen érthető okból épp nem papírláncos lányokat vágok ki – mindegyiket ugyanúgy nevezve el –, egy üzlet üveges kirakatánál állok, minden előzmény nélkül, és az…

2011-04-16 / / Vers

az iskolában feketepontokat adott a tanárnő, mert arcon rúgtam valami Bélát, aztán holtpontokat írt füzetembe a kamaszkor, mielőtt arcon rúgott valami-engem – azóta az akaraterőt literben mérem, ha egyedül vagyok,…

“A film azt az élményt nyújtja, mint mikor süteményt szeretnénk sütni, de csak lisztünk van, tehát segítséget kérünk valakitől. Erre jóakarónk, a Museum Cukrászda étlapján szereplő első harminc édesség hozzávalóit egy az egyben ránk zúdítja. Válogatás nélkül, édeset a sóssal, a szerecsendiót a szőlővel, mindent egy edénybe. Jelen esetben az edény a fejünk, amely a film megtekintése után jócskán tele van”

2011-04-06 / / Vers

A félelem is csak úgy vonaglik benne mint az a félig elfojtott nevetés-szag amit kéjvágyó kutyák lihegése vonszol fel a tópartról- Tavaly ilyenkor homokszín szemeim előtt forrt a bilincs eredetileg…

2011-04-05 / / Vers

Úgy fekszünk ágyba, mint különböző nemű és identitású naplopók, fejünkben versrészletekkel és holnapi munkabírással. Igaz, hogy mindent csak elhalasztunk, de olykor megérintjük a valóságot is. Nem biztos, hogy elkerülhető. A…

2011-04-02 / / Vers

Széktámlára hajtott nagykabátodat nehezen fújja a keleti szél, viaszba mártott mutatóujjadról csöpög a tegnapi gyertyafény. Én északra megyek, te nélkülem keletre utazol. Kabátot nem viszel persze, a gombokat is rajt…

2011-04-01 / / Vers

Felkel a nap és felkel a nép! S, ha egyszer egyszerre lép, egyszerre lépeket tép le Képeket égbe hajít Ellenséges szíveket éjfeketébe díszcsomagol. Átlovagol vert hadak vérmezejére, hisz fényezer éve…

2011-03-31 / / Vers

HANS  Kivont karddal állsz, nem tudom  minek. Egy lány védelmében, aki  itt szolgál a határ innenső felén.  Valamit beledobtak D.-be. Nézd!  WALT  Szófukar ez a Pam. Szófukar Pam,  így nevezem…

2011-03-25 / / Vers

ez a nap megint alámerülne lámparácsok alatt súrolnak s az egész padló a moziban résekkel tele most mégis minden elevenébe fordul ahogy a terem sötétjében a plafont csak sejtem feketesége…

2011-03-24 / / Vers

HANS  Beszélgessünk a hely szelleméről.  Fekete a rosseb. Felkiáltó módban  mondd el létszíves, mit jelent ez a  szín, ha szín. Ha van szellem. Es.  WALT  Minden darab egy hideg. Úgy …

2011-03-23 / / Vers

Ma lehetne újra valami szél, hogy letépje a leveleket, igazán szeretem nézni, hogyan válik meg az élőtől a halott kapcsolat. Aztán elkószál forogva, pörögve; úgy tesz, mintha nem is lenne…