Címke: Tuza Mónika Tünde

Apa szomorú, mikor beül a Dukaba. Egyedül rükvercel magányos múltjába. Ködképek, eső szitál, reflektor kiégve. Ablaktörlő csoszog, nagyapát idézve. Apa nem sír és nem tudja, miért fájt Az előbb valami…