Címke: Tóth Vivien prózája

2019-03-02 / / friss szöveg

Apám elment inni, magával vitte Zsömle kutyám. Háromnegyed ötkor állít haza, negyvenöt perccel anyám előtt. Kiveszi kabátja alól a kutyát, lerakja elém. Ez nem a Zsömle, mondom. De, ő az.…

2018-07-12 / / friss szöveg

Húgyszag van, súgnak össze. Kiürült a széksor mögöttem. Hangosan döcög a busz Keresztúr felé. Reggel még az Astorián voltam, a matracomon feküdtem az aluljáróban, de a telefonos hapek felnyomott minket,…

2018-03-29 / / friss szöveg

Emlékszel, hogy amikor ide költöztünk, zavart minket a lámpa? Hogy csúnya, túl magas, és a fénye is nyomasztóan éles. Dúdolgatsz a fülembe, ezt a dallamot nem ismerem. Megsülök a karodban,…

2017-10-29 / / friss szöveg

Szerdán hív, azt mondta. Csütörtök van. Hétfőn aludtunk együtt, nem történt semmi, várni akart. Bárhogy dörgölőztem hozzá, nem hagyta, hogy megtörténjen. Nem éreztem magam nőnek. Amikor összebújtunk, először nem érezte,…