Címke: torma mária

2013-03-23 / / kiemelt

Mint arról már hírt adtunk, idén is megrendezésre kerül a KULTOK– KULTműhelyek Országos Konferenciája a József Attila Kör és a KULTer.hu közös szervezésében. “A tavalyi, első KULTOK a legfrissebb kultúratermelő…

2012-11-22 / / Beszámoló

– adventváró az Apokrif-stábbal – Ez az egy hangulati elem hiányzott csak csütörtök kora este az állandó hellyé avanzsált Rohamból. Nyilván ez marad a téli számra. Ami őszre jutott, az…

2012-07-26 / / Beszámoló

Az idei FISZ-tábor – az első a nemzetközi néven – Visegrádon, a mesés kilátással rendelkező Mogyóróhegyen került megrendezésre, bár éppen a táj kapta a legkevesebb hangsúlyt az öt nap folyamán.…

2011-05-09 / / Felolvasóest

  A tavaszi nagy könyvégetésen több szerzőnk  felolvas. > >  f a c e b o o k  > >

2011-01-12 / / Próza

Álljon itt egy történet azon időkből, midőn az ember maga se tudván, mit tegyen, csodára várt, s ez a csoda hamarosan olyan formán érkezett, hogy azt elérteni testet öltött lehetetlenség lett volna.

Fülöp testvér, kiről többet el nem árulhatok, mint mi szükséges e história megértéséhez, a noviciátus végeztével maga is megtette első fogadalmát, hogy Szent Ferenc atyánk nyomdokain haladva az összes szentek közbenjárásával s a testvérek segedelmével, Isten, Egyház és embertársai szolgálatában eljusson a tökéletes szeretetre. S hogy épp e szentek közbenjárása akadhatott-e el a mennyei bürokráciában, vagy maga a rendalapító atya keze van a dologban, meg nem tudjuk, míg együkkel szemtől szembe nem kerülünk valamely égi csarnokban. Legyen elég annyi, hogy amint közeledett a végső eskü napja, Fülöpöt egyre kevéssé látszott vonzani a vita consecrata tulajdonment, tiszta áhítata, annál inkább a frissen özvegyült Kálváry Alisé átszellemült tekintete.

E buzgó sugár még úrfelmutatás alkalmával se töretett meg, midőn a testvér rázta csengettyűk főhajtásra szólították a térdeplő híveket. Úgy mesélték, férje utáni nagy bánatára csak ott, a ferences rendi templom falai közt lelt vigasztalást. A gyászév letelt, tán a szomorúság is alábbhagyott, s lám, minden esti misén feltaláltad fekete, karcsú alakját az első padsorok egyikében. Gyerek ez még! – sugdosták olykor maguk közt a gyülekezet asszonyai, kik igen megkedvelték fiatal komolyságát, s finom művészetéről, miként az oltárt díszítette, majd’ mindenik nősülni szándékozó úriember csakhamar értesült. Egyedül Fülöp testvér nem nézte jó szemmel e világi némber hites ténykedéseit, s az ördögi machinéria földi megtestesüléseként gondolt rá – egyre sűrűbben, mígnem álmaiban Alisénak képzelt patái kecses selyemcipőkké váltak, szarvai helyén mirtuszág, karjába vasvilla helyett liliomcsokor került, s teste különös mód szelíden dőlt aranyozott kerevetre, arcán égi mosoly. Ez álom után akár oroszlánjaitól Dániel, várta megmenekülését Fülöp, mely csak nem érkezett. Még maga előtt is titokban, jelet kért, útmutatást, folytassa-e a szerzetesi pályát, s nem volna-e méltóbb Isten szemében a családi tűzhely csendes melege, a keresztény nyájat sajátjaival növelni… „Istenkísértéssel vétkezvén az Úr ellen, bánd meg bűneid, Fülöp!”, mondta ilyenkor, s a biztonság kedvéért – elvégre a poklot kockáztatja – kétnapi áldozatos böjtre intette magát.

De a Megbocsájtó Akarat, mint a legjobb apai gondviselés, másként ítélt Fülöp vétkei felől: elnéző derűvel fogadta kíváncsi gyermeke fohászkodó faggatózásait. Nem is bánta oly nagyon, hogy közvetlen kinyilatkoztatást várnak tőle, hiszen látta, ha ő maga közbe nem talál avatkozni, Fülöp – ki csengetésben, tömjénhordozásban igen jeleskedett, minden papi szolgálatban reménytelenül ügyetlennek bizonyult – a végén még valóban a testvérek között marad, holott igazán kitűnő kántor válnék belőle. Hanem az isteni jelenést úgy kell véghezvinni, hogy az félreérthetetlen legyen ugyan, de a szentszéknek még csak véletlenül se támadjon olyanféle gondolata, hogy boldoggá avassa boldogtalan bárányát. Eképpen gondolkodhatott a Mindenható Fülöp sorsa felől, minekután az isteni közbeavatkozás Mondokiné képében elindult a pénteki hajnali misére.

2010-10-17 / / Lapszemle

Új rovatokkal és megújult külsővel megjelent az Apokrif 9. száma. Tartalmából: Braun Barna, Evellei Kata, Necz Dániel, Nyerges Gábor Ádám, Sós Dóra, Stolcz Ádám és Török Sándor Mátyás versei, Csordás…

2010-08-10 / / Próza

Na, végre! – csapta össze harminc évnyi házasságban ráncosodott kezeit Kiss Ernő, nyugalmazott dandártábornok ötven éves felesége. – Na, végre! – ismételte nejét Kiss Ernő, nyugalmazott dandártábornok, jobb oldalára fordult, és kettőt horkantott – másnaposan, de egyáltalán nem érdekelte már, mi következik mindebből. Ő ártatlan, tanúk meg nincsenek. Gondolhat az Ildi, amit akar, most már mindegy, és különben is: jobb így. Megint horkantott.

Az első évben – ez 1980-ban lehetett – még kevéssé az elforduláson, mint inkább a horkantáson volt a hangsúly, s akkor még Kiss Ernő (akkor még nem nyugalmazott nem dandártábornok) a maga adta tekintélyes hangra akár a reggeli ébresztő trombitaszóra pattant ki vigyázzállásban az ágyból. Az akkor még nem ötvenéves feleség mindebből mértani pontossággal kikövetkeztethette, hogy a kávé öt percen belül az éjjeli szekrényen gőzölög. Balra fordult, és – meggyőződve házassága abszolút tökéletességéről – elégedetten kettőt sóhajtott. Nem sokáig. A kávé egészen 1980. december 31-ig minden reggel pontosan fél hétkor az elvártnak megfelelően két cukorral, tejjel meg is érkezett, mígnem 1981. január elsejének reggelén… Kiss Ernő arra ébredt, hogy nem ébredt fel, jobb oldalára fordult, és – meggyőződve házassága abszolút tökéletességéről – elégedetten kettőt horkantott. Rosszul tette. E jeles napra datálható ugyanis, hogy a majdani nyugalmazott dandártábornok (majdan ötvenéves) felesége akaratán kívül csődeljárást kezdeményezett házassága ellen anyja ötödik emeleti panellakásának konyhájában. – Na, végre – mondta erre Anyuci, a már ekkor elviselhetetlen házisárkány, s mint a házasságok védőszentje még aznap beköltözött Kiss Ernő, majdani nyugalmazott dandártábornok tejjel-két cukorral folyó Kánaánjába.

2010-05-04 / / Felolvasóest

A félév utolsó FÉL estje.  Gyertek el!

2010-04-14 / / FÉL folyóirat

A FÉL történetében először színes borítóval, és 36 oldalas tartalommal megjelent a IV. évfolyam első száma! Verseit publikálja Berényi Csaba, B. Horváth László, Braun Barna, Cegelnyik Natália, Fonó Eszter, Horváth…

2010-03-29 / / Lapszemle

Megjelent az Apokrif nyolcadik száma, Fehér Renátó, Kántás Balázs, Palágyi László, Sós Dóra, Stolcz Ádám, Takács Nándor és Tóth Anikó verseivel, Csordás László műfordításaival, Nyerges Gábor Ádám, Torma Mária és…

2010-03-08 / / Próza

Aranygombos huszárjelmezben állt az a gyerek a Prága előtt – lassan két órája egyik lábáról a másikra. Mondanám, hogy vigyázó szemeimet az újság felett rá… meg, hogy ki ne lépjen…