Címke: Pénelopé-szindróma (III. rész)

2011-10-07 / / Próza

Lidércnyomás

1.
Éjjel van, mintha mindenkit evakuáltak volna az intézetből, még az éjszakás nővéreket sem látni. A lány a folyosókon bolyong. Egy fordulóban letakart halottat lát, megáll, hogy megnézze, ki az, de végül nem mer a lepel alá nézni. Az ajtókon most az ő életének évszámait lehet látni, de sorrendben. Ahogy a jelenlegi évhez kezd érni, egyre zaklatottabb lesz, majd ki akar futni az épületből. Valamelyik folyosószegletben meglátja a vőlegényét. Elbújik előle. Egyszer-kétszer sikerül kicseleznie a férfit, de végül észreveszi őt.
A lány elfut a férfi elől. Kiér a verandára. Odakinn nincs éjszaka, csak borult idő, eső esik az olvadó hóra. A verandáról eltűntek a fehér leanderek és a székek, asztalok. A kórházudvar helyén erdő van. A lány itt találkozik a vőlegényével. Amikor szembe kerülnek egymással, a lány szólal meg először. A hideg időre panaszkodik a férfinak. Az apjához hasonlítja. Ledobja az avarba a jegygyűrűjét. Mind a ketten nevetnek.