Címke: költő a versről

2011-10-23 / / esszé

Pár komolyabb, logikus struktúrájú, ésszerű mondanivalóval felfegyverzett esszé után én is becsatlakoznék a diskurzusba a magam sekélyes és közönséges módján, néhány alaptalan gondolatmenettel, válaszul semmi konkrétra.

Hogy a “vers […] a végtelen” lenne? Fenét. Az értelmetlen túlmisztifikáció maradjon meg a lázadó tizenévesek eszköztárában. Egy szakmabelinek viszont illik tudni megmondani értelmes szavakkal, hogy mi is az, amit csinál. Mi a vers? Mondhat róla mindenki, amit akar, én a részemről csak egyféle költői attitűdöt fogadok el. Versnek olyan irodalmi művet hívunk, amelyben az alkalmazott nyelvi eszközök esztétikai tulajdonságai alátámasztani vagy épp elrejteni szolgálják az üzenetet, aminek a létezését oly hévvel firtatjuk.

Ezzel a gondolattal a FÉLonline-on megjelent szövegek cirka felét lehet is dobni a kukába.

2011-09-10 / / esszé

“Van olyan szintű fájdalom,
amiért te is eladó vagy”
Pollágh Péter

„Ma verset írtam. Hallgatás helyett.”
Jónás Tamás

Fogalmazzunk úgy, hogy egyszerű emberek, akik egyszerű dolgokat tesznek, felkelnek, mosakodnak, férfiak borotválkoznak (ha van borotvájuk) (kinek pengére telik csak), a nők sminkelnek reggel, aztán munka, kevés pihenés és ismételten alvás. Szóval, akiknek nem fér bele az irodalom az életükben, mert számukra már luxus. Luxus, mert számukra nem a nyelv az éltető erő, hanem a munka. A szorgos munka. Olvasni csak kevesen, és azok se mindig tudnak. Ezek az egyszerű emberek kérdezik meg tőlem mindig, számomra mi a vers, miért nevezem versnek azokat a szövegeket, amiket magam is és még sokan mások írnak. Mert nekik a vers rímes, dallamos, szerelmes, egyszerű és érthető, de ha rákérdezel, mit értett meg Pilinszkyből, mit értett meg József Attilából, vagy Balassi Bálintból, alig tudna kisiskolás módjára mondani róla valamit. És ez nem az ő hibája, mert ez nem hiba. Mondom nekik, nem tudni kell beszélni a versekről, azt én magam se tudok, most sem.

*

Azt kérdezik tőlem, mit tartok igazán versnek. Pedig, nem akarok, nem szeretném tudni, mi az a vers, mert nevezhetjük azt bárminek. Lehetne közhelyesen fogalmazni, hogy hívhatjuk mágiának, szeretetnek, vagy bűnnek. De mégsem ezt mondom. A vers számomra egy fájdalom. Akkor érzem versnek mások írását is, ha érzem benne a fájdalmat. Mert a szeretet, bármennyire is azt hisszük jó dolog, nem az. Nem az, mert a szeretet fáj, megöl, felbolygat, kikészít, leteper. Miként a hit. Kontrollál bennünket. Fel is szabadít, de végletessé tesz. A valós érzelmek állatiak. A szerelem, a szexualitás az bántó, az gyilkos. Erőszakosak. Miképpen a test a szellemmel és a lélekkel. A verssel lehet ölni, a verssel lehet bármit csinálni, mindenki másra használja. Jóra is, rosszra is.