Címke: jak

Azzal még nincs baj, ha a különböző szervezetek, társaságok, folyóiratok lelkesedni kezdenek az irodalom iránt. Sőt, én még annak is csak örülni tudok, hogy ilyenkor általában a fiatal tehetségeket szeretnék támogatni, lehetőségeket nyújtani nekik, a legjobb, amikor ez még sikerül is. Ilyesmire tényleg szükség van. De ahogy a Pesti Bölcsész Újság most februárban megjelent szépirodalmi különszáma mutatja, csak lelkesedéssel semmire sem lehet menni. Hiába volt a rengeteg munka az irodalmi pályázat kiírásával, elbírálásával, az eredmény legnagyobb része végül is sem nem szép, sem nem irodalom.

Szerencsére nem arról van szó, hogy az egész úgy rossz, ahogy van. Akadnak benne kiváló félsorok, sikerült rímek, sőt egyik-másik szöveg még magában is megállja a helyét (hogy ne a levegőbe beszéljek Horváth Kriszta és Katona Ágota verseit és az utolsó, Migrén című novellát emelném ki). De a különszám többi része sajnos minősíthetetlen, dilettáns fércmunkákból áll. Olyanokból, amik amúgy nyilván ezrével érkeznek egy-egy ilyen pályázatra, de amiket egy valamirevaló szakmai zsűri szó nélkül dobál le az asztaláról.

Mivel, ha jól tudom, a PBÚ pályázatának döntőbizottságát is irodalmárok, esztéták és aktív költők alkották, teljesen értetlenül állok az eredmény előtt. Mindenesetre, akármilyen is volt a zsűri, csak gratulálni tudok, amiért pl. a Sör, illetve a Stop being stupid, start being happy című novellákat, illetve a szám szinte minden versét irodalomnak nevezte ki. Azért hadd jegyezzem meg, hogy a leginkább középiskolai fogalmazásra emlékeztető, teljesen lapos, csattanó nélküli történetek, illetve az olyan szövegek, amik „csillagok ezüst tüzei”-ből, „tekinteted barlangszín mélyei”-ből, „szilánkok nevető csillogásá”-ból állnak, de teljes egészükben, mint egy Nagy László-horrorshow, nemhogy szellemi táplálékot nem jelentenek, de – hogy úgy mondjam – olyanok ezek a gejl tucatírások, mint a túlcukrozott menzai tea: heveny rosszullétet okoznak és növelik a cukorbaj kockázatát.

A különszám amúgy szerkezetileg jobb, mint tartalmában. Látható például, hogy a szövegek elrendezése pontos tematikai és stilisztikai elvek mentén történt. Különféle giccses, túlírt, szépelgő szövegek adják az alaphangulatot, majd a tizedik oldaltól következnek a nagy, örök igazságokat megfogalmazó írások. A sort a gyakorlatilag olvashatatlan prózák zárják egy utolsó, nagy szerkezeti egységben. Van itt hosszú sci-fi novella, meg csajozós-pasizós-jólodamondós írás, csak minek?