Címke: Fodor Balázs verse

2017-01-07 / / friss szöveg

Lehajtott fejjel jár, sötétbe fordítja és kráterekbe rejti a tükröződést.   Elhaladó szondák, rádióhullámai vesznek ezekbe a privát fekete lyukakba.   Szkafanderbe bújt élő szenzorként indulok a krátersötét felé,  …

2016-09-16 / / friss szöveg

A fák összekapaszkodó gyökerei láthatatlanul vonulnak az agyagos földben,   csakúgy mint az aszfaltfelszín alatt. A mozgás lelassul, ahogy vastagodnak és kérget növesztenek.   Csak a lombozat cseréli magát látványosan.…

2015-10-09 / / friss szöveg

A nappal emlékezés. Miközben éjszakánként a fák kettéhasadnak, mintha villám csapott volna beléjük. Perzselt tönkökön haldokló lángok fekszenek szenes ágyaikba, és várják az esőcseppek üveges altatódalát. Kettéhasadnak a fákon, és…

2015-03-27 / / friss szöveg

Földön alszom, egy matracon. Egy iskolai edzőszőnyegen, pokróccal leterítve. A földön. Néha (egyre többször) a kanapén, de akkor beáll a hátam, mint apámnak, amikor harminc fokban meghajolva jár-kel, mintha keresne…