Címke: Bánóczi Beáta

Amíg apa végigberregte a telket a halványpiros, műanyag burkolatú fűnyírónkkal, engem a bukszusok mellett hagyott locsolni. A figyelmemet akkoriban még órákra le lehetett kötni egy kerti slaggal. A teleknek nyár…

Kopogtak. Nedves, mosószeres kezemet gyorsan megtöröltem egy rongyban, a ruhákat a lavórban hagytam. A kontyból kiszökött hajszálaimat hátrasimítgattam, miközben siettem ajtót nyitni. – Juli, hát még mindig nem jó a csengőtök?…

nem jöttél de lehet hogy csak én vártam rossz helyen mert a peronon nem állt más a vágányon meg repedezettek voltak a sínek nem jöttél le játszani azóta egyedül bújócskázom…