FÉL Posts

2009-10-26 / / Próza

A sóhajtás természete Az egész úgy néz ki, hogy te sóhajtasz, a tüdődből kiáramlik a levegő és csatlakozik a kósza szellőhöz, ami az imént meglegyintette a hajadat, majd végigrohan az…

2009-10-24 / / FÉL folyóirat

Szövetbe! a párnasarkot feléd nyújtom. textil azonosság 36 fokon mosható, és fehér. Mindenképp fehér, és keményre vasalt Párnacsücsök, nyálas párnacsücsök. Másik összefüggés: foltos pizsama. Textilek tapogatózom: Zsákban futás. Próbálok kizötyögni…

2009-10-23 / / könyvkritika

Faludy György: Arany János Sötétedik. Szobámban az ablak mellett állok s a Margit hidat nézem. Mellém lép Arany János. „Mi van”, szól „Szalontával?” – „Román már hetven éve, mint Várad…

2009-10-21 / / FÉL folyóirat

pléd2Volt egyszer egy fiú, aki arra ébredt, hogy nem létezik.
Könnyedén kelt fel az ágyból, magával rántva hamuszürke köpenyét: a takaróját. Már nem kellett, hogy a lába elérje a földet. A kezére pillantott: fehér, puha tenyerei voltak ‑ egy-két évig zongorázott is még régen. Nem volt valami izompacsirta: biztos nem sokszor verekedett még életében.
Most azonban már nem volt keze: csak az előszobatükörben láthatta meg saját magát ‑ úgy, ahogy délután lefeküdt; gyűrött, fehér inggel, piszkos aljú farmernadrággal, aminek zsebéből már hiába kapta volna elő a telefont.
Hogy mit szólt hozzá, nem tudni. Talán örült is neki. Legalábbis nem reagálta túl a dolgot: a félhomályban úgy láttam, tükörbeli arca kifejezéstelen maradt.
Ötpercnyi bámészkodás után úgy gondolta, ideje lenne kezdeni valamit a helyzettel. Lassan, kullogó lépteket imitálva haladt, de már nem volt szüksége arra, hogy kinyissa szobája ajtaját. Sőt, már nem is volt szobája. Szétdobált holmija helyett egy fotel állt, kis asztalka, és egy szépen megvetett ágy: egy vendégszoba. Képzeletében végigrostálta azokat a dolgokat, amiket szeretett: a gépét, a videó- és számítógépes játékokat, a dobozban porosodó playstationjét, a földrajzi atlaszt, az általánosban sokat nyúzott műanyag hősöket és dinoszauruszokat, meg a tankönyveit és a kötelezőket ‑ tulajdonképpen már egyik sem hiányzott. Tehát nyugodtan továbbállhat.
Édes szüleit ritkán látta otthon, és akkor sem érdekelte őket, hová megy. De minek is kezdjen ezen filózni: hiszen nincsenek is szülei. Amikor belépett a régi szobájába, egykedvűen belátta, hogy ő nem meghalt: ő nem létezik. Mintha számított volna erre. Nem is. Nem gondolt sose ilyesmire. Csak valahogy érezte.
Miközben kisodródott a lakótelepre, az jutott eszébe, miket gondolt elalvás előtt. Arra gondolt, hogy nincs barátnője. Arra gondolt, hogy Petróék buliján volt egy szép lány, aki tetszett is neki, ismerte is valahonnan, de éppen mikor rápillantott, akkor esett le a székről a kis műanyag pohárkák eltüntetett tartalma miatt. A buli többi részére nem emlékezett. A fotelben ébredt fel, ingó fejjel, Petró szülei hazairányították. Tök gáz volt. Na, azóta rá se nézett lányokra.

„Ártanak az ország megítélésének” Liao Yiwu regényei a kormányzat szerint. A kommunista állam ellenzékének legismertebb alakjának számító író szerint kötetei azért nem jelenhetnek meg hazájában, mert azok őszintén tárják fel a kínaiak életkörülményeit. A szerzőnek az alterbalos taz című berlini napilapnak adott interjújából szemezgetünk.

„A hatóságok annyit mondtak nekem arról, amikor arról kérdeztem őket, miért nem utazhatok, hogy csak” – kezdi az interjút Liao Yiwu – „Ausztráliába se engedtek el, akkor azt mondták, az utazásom jelentős kárt okozna Kína megítélésében.” A cenzúra 2001-ben fedezte fel a szerzőt, amikor egy kínai lap interjút közölt vele. A cikk nagy vihart kavart: kirúgták miatta az újság főszerkesztőjét és a szerkesztőség nagy részét is lecserélték. Liao Yiwu nevét azóta tilos megemlíteni a kínai médiában

Liao Yiwu
Liao Yiwu

Ő azonban nem adja fel: „azóta több mint háromszáz mélyszegénységben élő ember történetét rögzítettem. A történetek egy részét az Egyesült Államokban már közölték. A cenzúra nem tud megakadályozni, hogy a kínaiak számára is hozzáférhetővé tegyem őket, hiszen ezek az interneten bárki számára elérhetőek.” A frankfurti könyvszemlére azért utazott volna ki a szerző, mert német kiadója felolvasóturnét szervezett neki, ahol a kínai rezsimhez fűződő viszonyát is megtárgyalta volna hallgatóságával. A taz kérdésére, hogy vajon miért van az, hogy egyes szerzők korrupcióval és szegénységgel foglalkozó kötetei megjelenhetnek Kínában, míg másoké (így Liao Yuwié is) nem, az író így válaszolt:

2009-10-19 / / kiállítás

Pap Emese illusztrációja Mihályi Réka Párhuzamüzenet című verséhez. Egyben ez az új szám ( III.évf.  3.szám) borítójának színes (azaz eredeti) változata.

2009-10-18 / / színház
2009-10-17 / / FÉL folyóirat

Október 10.-én megjelent lapunk harmadik évfolyamának harmadik száma, tartalmi újításokkal, új rovatokkal. Verseit publikálja benne Mihályi Réka, Medina Carmen, Markó Anita, Pintér Bence, Fonó Eszter, Braun Barna, Berényi Csaba és…

Hitehagyás “tiszteld a csonkolt keresztet s az alatta fetrengőket” most érintsd meg az összetételt – utoljára jársz itt – kóstold meg érezd a fába száradt élet ízét próbáld ki hogyan…

transzakcidentálódj! zöldből a vörösbe vált biztonsági kapcsolórendszerem gőzsípok fújnak és lüktet az ér lapát szén és robban a gép te őrjöngő luddita, mit tettél? kalapács koppan a krómacél reccsen a…

Mostanában az a kitaposott lakkcipő vagyok. Az, akit épp most rúg le lábfejéről ott arra, egy sarki lány. De nem is az a rendesebbik fajta, mert csak rááll a hátuljára,…