FÉL Posts

2010-03-01 / / Vers

Mért vagy ilyen, egyszerűen nem értem a hűvös kitagadást, ezt a kecses, lelkekre mért pofont ami izmaidból kiszabadul, Mért vagy ilyen, a legkedvesebbjeid sírva futnak máshoz, Anyaállat, hova szakítod ki…

2010-02-23 / / Vers

A konzekvenciát bár te szűrnéd le, hogy ne ronts mindent el, ami miattam javíthatatlan lett úgyis. el lehet baszni, ami elbaszható, így te sem maradhatsz sokáig. kint már eső ered,…

2010-02-22 / / Dráma

Medina Carmennek Kisvendéglő. Három férfi ül az asztalnál. Az első kettő, amelyik oldalt ül a közönséghez képest, issza a sörét. A harmadiknak, mely szemben van, nincs korsója. Beszéd közben végig…

2010-02-21 / / Próza

Baromi fagy volt ma. Reggel esett a hó, aztán az útra fagyott. Iszonyatosan csúszott, teljesen megbénult a közlekedés. Még gyalog is csak araszolva tudtam menni. Alapjában én szeretem a jeget, de ma olyan volt, mintha valaki elment volna, és csak ez maradt volna utána, ráragadva az útra, meg minden. Mintha valamit takart volna a jég. Nem tudom, talán túl mozdulatlan volt az utca. Ezt elfelejtettem mondani, egy lélek, de komolyan, egyetlen tag sem volt kinn. Elég lehangoló volt. Bárhová néztél, minden szürke és üres. Mondjuk ez fura. Általában a telet, a havas-jeges téli utca látképét szoktam a „legteltebb” látványnak mondani. Van azon minden, tudod, mint a bóvli képeslapokon, barátságosan kéklő jég, amin kövér csillagokban csillan meg a fény, meg házak hófödte tetővel, és az ablakon arany fény szűrődik ki, ami az egyetlen meleg szín az egész képen. Persze az életben nem szokott ilyen képeslapszerűen giccses lenni a tél, bár néha igen, de még akkor is szép. Legalább nem mű, meg valahogy boldog. Totál nem értem amúgy mitől. A magyartanárom azt mondta nekem egyszer, hogy az életben semmi se mű. Nemt’om, mennyire van igaza.

2010-02-18 / / Vers

beletörtél a valóságba fiam és ha emellé még azt is elhiszed hogy ártatlan vagy csak hülyeségedről teszel tanúbizonyságot

2010-02-16 / / színház

Egyre szilárdabb meggyőződésem, hogy a Vörösmartyban a rendezők mindent megtesznek azért, hogy tönkretegyék a legjobb a színdarabokat is (lásd III. Richárd) – állhatatos törekvésük most is meglátszott. A beállásban sokszor…

2010-02-14 / / Próza

Lángolj fel a lelkünkben szép Margó néni kérem szépen a gyógyszerem tessék ideadni az adagom te aljas szuka tudom ám mik ezek a bogyók ezek zavarják össze a fejem nem…

2010-02-13 / / Próza

Odakint már két napja zuhogott, mintha megjött volna a monszun itt északon. Az őszes idős férfi az ablakából figyelte a szakadó csepperdőt. Halkan kopogtattak. Hallotta, de nem válaszolt semmit. Nem…

2010-02-12 / / Vers

ott fent, a város fölött, tompa fényekben, új élet peremén szétcsúsznak a valóságok: látom a jó polgárok teli bevásárlókocsijait hallom az induló autók felbúgó motorját köhögöm a keserű pipa cseresznyefüstjét…