Címke: Próza

Mindig jó volt hozzánk. Soha nem ordibált velünk. Sőt: még fennhangon sem hallottuk beszélni. Kedves, nyugodt ember volt. Szerette anyánkat – amikor hazajött, mindig megölelte, megcsókolta. Jó férj, jó apa…

– És akkor megkaphatom a régidet? – Nem. – Miért? – Mert majd szeretném eladni. Nem kaphattam meg. Nem mintha számítana, de ha csak egy percig fáj valami, akkor is…

2009-09-05 / / Próza

Szent Péter előtt Markó Anitának – Maga Kassák Lajos, igaz? – Igen. – felelte megszeppenve, hogy egy ilyen nagy „ember” ismeri őt. – Maga szokott nikkel szamovárokat reptetni az emberek…