Címke: patkó levente

2013-11-01 / / Próza

„mint szorongó kivándorlókra, ránk is úgy vár az új világ” József Attila A negyvenhetedik utcában, egy átlagnál apróbb és büdösebb halasnál kezdődött a West Side-on, akinek a profitnövelés érdekében karácsonyra…

2012-03-17 / / Felolvasóest
2011-12-13 / / Próza

Meredith Nelsonnak, akivel sosem beszéltem

„haját, mely illatos, dús sisakká szökik,
és emlékével is felgyújtja régi vágyam”
Baudelaire

A híd közepén ültünk le. Tincsenként kötöttem haját a korláthoz. A préri vörösét mindig is ilyennek képzeltem. Nehezen, de ő is rögzítette a fémhez a hajkötegeimet. Olyan hosszan ültünk egymás mellett, hogy beesteledett és fázni kezdett. Elkezdtük kioldozni a hajunkat és közben magatehetetlen vergődtünk a sétálók lábainál, mint a koldusok. Nem sokára felálltam és megigazgattam a hajam, de az ő fürtjei egyre jobban belegabalyodtak a korlátba, mint ahogy egy szabadulni akaró dög. Egyre reménytelenebb helyzetbe került. A hídmester azt mondta vagy a korlátot fűrészeljük el vagy a kislány haját vágjuk le. Mondjuk egy korlátdarabot maga után vonszolva biztos rosszabbul nézett volna ki, mint rövid hajjal. Ekkor láttam utoljára, mert nem sokára hazament, Nebraskába, a prérire. Sírva szaladt el, a hídmester meg a kezembe nyomta a hajat, amit egy nejlonszatyorba erőltettem. Vártam még egy darabig, aztán hazaindultam.

2011-11-06 / / Felolvasóest

A FÉLonline.hu szépirodalom rovata 2011 november 14.-én, hétfőn este 19:00-től a Vízraktér vendége lesz. Friss írásaikat olvassák fel állandó szerzőink: Balázs Zoltán B.Horváth László Braun Barna Horváth Dorottya Katona Ágota…

2011-10-12 / / Felolvasóest

Köszönjük az estét mindenkinek, aki ott volt! További estjeinkről hamarosan!  

2011-07-09 / / Próza

   Amikor a szüleim elváltak, mindenről meg tudtak egyezni, csak arról nem, hogy kié legyenek a falon lógó fényképeim. Végül arra jutottak, hogy igazságosan feleznek. Kiszedték az összes képet a keretből.…

2011-03-02 / / Felolvasóest

Idén először Pesten, Március 8.-án pontban 18:00-tól! >> a XVI. FÉL EST a facebookon >>

2010-12-11 / / FÉL folyóirat

Benne: B. Horváth László, Balázs Zoltán, Berényi Csaba, Braun Barna, Dombovári Csongor, Földváry László, Horváth Dorottya, Kapelner Zsolt, Katona Ágota, Körtesi Márton, Kulman Miklós, Machó Zsófia, Mechiat Zina és Váczi…

2010-12-01 / / Próza

„A romlás vagyok, a hanyatlásvégi Róma”
Verlaine

Vad korszakomban éltem. A cigarettát az alma materbe nyomtam, és a lehulló csikkeket néha otthagytam, néha meg kirúgtam az útra, de úgy, hogy véletlen se essen a szélén lévő csatornába. Hadd lássa mindenki.
Persze csajoztam. A barátnőm a villamosmegállótól nem messze lakott, egy rövid, meredeken emelkedő, lépcsőben végződő utcában. Különös utca volt, melynek egyik oldala más nevet viselt, mint a másik. Felfele mindig a Katyń utcán sétáltam, lefele pedig a Vöröshadseregen, ugyanis így hívták az utca két oldalát, vagyis a két utcát. A múlt rendszerben, valahogy senkinek nem tűnt fel a Katyń utca, pedig még sztahanovista munkás, sőt párttitkár is élt ott. És valahogy rendszerváltás után meg a Vöröshadseregről feledkezett meg mindenki, pedig még emléktáblát is állítottak a lengyel áldozatoknak, de a nagy felhajtásban nem figyelt senki a túloldalra, és elfelejtettek szólni. Pedig a postás akart, hogy azért már több mint húsz éve történt a rendszerváltás, Kádár János is meghalt, most már nyugodtan lehetne változtatni.

Vad korszakomat éltem. Amikor a vénasszony szatyra elszakadt, és szétgurultak a paradicsomok a villamoson, nem segítettem, hanem rájuk léptem. Örömöm leltem benne, ahogy a piros húsuk kifakad, és kifolyik az a nyamvadt levük. Hadd lássa mindenki.
Szép fák nyújtóztak az utcán, azaz mindkét utcán egyaránt. Mikor arra jártam, mindig hallottam sóhajtani a legidősebb fát a fasoron; azután vágták ki, miután meghalt a legidősebb lakó abban a házban, ahol a barátnőm is élt. Igazi értelmiségi nőt kell elképzelni, nagyszerű elmével, amit az elmúlás ölt meg, sok könyvvel és egy versenyzongorával, amit a kevésbé értelmiségi rokonok öltek meg. Éppen kapóra jött a lomtalanítás, és mindent kidobtak. Így nagyszerű költők, írók könyvei végezték kinn a fák között; meg a versenyzongora, amit azért selejteztek ki, mert több billentyűje hamisan szólt, és az alkoholista művész csak disszonánsan tudott rajta Chopint játszani, megpihenve útban hazafele.
Azokon a napokon ismerkedtem össze a barátnőmmel, és mikor hazakísértem, egymásnak estünk. A nagyszerű költők, írók munkáinak papírtömegében szeretkeztünk vadul. A lapok átitatódtak a húgytól, hányadéktól és szartól, hiszen vagy egy hete kinn voltak. De bennünket nem érdekelt, és a combjai közé élveztem, mikor elszabadult a versenyzongora, amit nem rögzítettek, és nekiütközve a legidősebb fának a fasoron, kidöntötte azt. Mint kiderült, belül már erősen korhadt – de mégis mi öltük meg. Így a legidősebb lakó után a legidősebb fa is meghalt. (…)

2010-09-30 / / Felolvasóest

Facebook event >>

2010-08-06 / / Vers

Biciklivel jöttek a fehér éjszakák és a hidak között megrekedtek. Neked van a legszebb lábfejed a városban! Korai almát termett a körtefa, levelei mögött tajgáról szökött szúnyogok rejtőztek és nem…

2010-05-04 / / Felolvasóest

A félév utolsó FÉL estje.  Gyertek el!