Címke: Lékek és gulyakutak (Újvidék

2012-01-20 / / esszé

„– Ha nem játsszák el nekem rendesen a János vitézt, ettől eddig,
a tündérpillantású Bajkál-tó mézédes jege alá lövetem magukat.
– Ugyan, Tábornok úr…
– Csak úgy, ahogy maga Újvidéken a Duna jege alá.
– Én? Nem is voltam Újvidéken! Már miért ne lettem volna, Bandi!
De mi a stadionnál voltunk, a Dunát nem is láttuk…
Ne lássam a tengert!”

(Kovács – Mohácsi – Mohácsi: Egyszer élünk, avagy a tenger azontúl tűnik semmiségbe)

(Ezekben a napokban férfi kézilabda Európa-bajnokság zajlik Szerbiában. Mikor ezt írom, a C jelű kvartettben szereplő magyar válogatott két mérkőzésen van túl, és készül a harmadikra. Az elmúlt napokban hallatlanul küzdelmes csatákat vívtak a fiúk, mindenki a maximumig pörgette magát, a második összecsapás legvégén például egy időn túli hetessel egyenlítettünk – gólszerzőnk a Jóisten segítségét emlegette. Büszke lehet rájuk, aki követi a közvetítéseket. A helyszínen is óriási létszámú magyar közönség buzdítja, lelkesíti a csapatot. Csoportmeccseink mindegyikét az újvidéki Spens Sports Centerben rendezik.)

1941 áprilisában Magyarország bekapcsolódik a Jugoszlávia elleni harcokba és elkezdi visszafoglalni a Délvidéket. 1942. január 12-étől „a magyar hatóságok razziát rendelnek el a Bácskában, mert szerb partizánfelkeléstől tartanak. A razzia megfélemlítő akcióvá alakul. Embereket végeznek ki (január 20. és 23. között, tehát éppen 70 éve – F. R.) minden vizsgálat, bírósági eljárás és ítélet nélkül, közöttük több mint 2500 szerbet és közel 800 zsidót. Sokakat a befagyott folyón robbantott lékekhez hajtanak és ott végeznek ki. (…) Ezek a tények.” – Ilyen mondatokkal kezdődik Kovács András Hideg napok című 1966-os filmje, amely Cseres Tibor hasonló című regényéből készült.