Címke: kemény istván

2016-06-11 / / Beszámoló

Tudósítás a JAK Piknikről (1.rész) Talán elmondhatjuk, hogy most érkeztünk el az év legsűrűbb irodalmi dömpingjéhez, hiszen párhuzamosan számos esemény zajlik, amelynek fókuszpontjában a könyv, könyvkiadás áll. A kiadók a…

2016-04-12 / / interjú
2015-05-29 / / interjú
2015-03-22 / / Programajánló

  Március 24., kedd, 19:00, Katona József Színház Kriptozoológusok a babaházban – a JAK Világirodalmi Sorozatának könyvbemutatója 2015-től a József Attila Kör Világirodalmi sorozata (Bárány Tibor és Nádor Zsófia szerkesztése…

2015-02-25 / / Beszámoló

Vallai Péter Kortárs Előadóművészeti Fesztivál 3-4. nap „mert rendbe’ van, hogy szép vagyok / a legszebb vers nem én vagyok.” (Tóth Krisztina) Énekelte Horváth András a 16+ duó „pimaszul fiatal”…

2014-09-26 / / Beszámoló

A kezdés előtt tíz perccel még szinte üres az A38 nagyterme. Aztán egyszer csak rengeteg ember jelenik meg. Az előre beígért teltház is megvalósul, húszperces késéssel pedig az előadók is…

2013-12-16 / / Beszámoló

 Mindazokat, akik korábbról is ismerték Dékány Dávidot, valószínűleg nem érte nagy meglepetés ezen az estén. Akik pedig a JAK Kötet előttiek sorozatának legutóbbi alkalmán találkoztak először a költővel, nos, valószínűleg…

2013-09-03 / / Beszámoló

25. JAK-tábor IV. és V. nap A JAK-tábor utolsó két napján lezajlott beszélgetések megmutatták, miért volna szükség arra, hogy a felszínes sértettségektől és álproblémákon túl a dolgok mélyén rejtező strukturális…

2013-06-04 / / kiemelt

Kritika Váradi Nagy Pál Urbia c. kötetéről Kemény István írja Út a hanyatlás nyilvánvaló jelei között című versében, hogy „a tájnak kikapcsolt Központi Titka van”.1 Ez a kontextusából kiragadott idézet…

2013-04-16 / / Beszámoló

A Rájátszás jó alkalom volt egy kis bemelegítésre mindazoknak, akik odavannak az irodalomért, versért, zenéért, dalért, egyszóval a rímért. A beszélgetés résztvevői Erdős Virág, Kollár-Klemencz László, Grecsó Krisztián, és a…

Molnár Illés Hüllők és izzók című első kötetének bemutatóját láthattuk január 29-én, kedden. Az esemény alkalmából rendkívül sokan összegyűltünk. A Kazimír emeleti rendezvényterme teljesen megtelt az érdeklődőkkel. Mikor Borbáth Péter,…

2012-09-12 / / esszé

Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet bocsássak e földre; nem azért jöttem, hogy békességet bocsássak, hanem hogy fegyvert.” (Károli Biblia, Mt 10.34.)

 

Korunknak, amelyre a világ racionalizálása, intellektualizálása s mindenekelőtt varázslat alól való feloldása a jellemző, az a sorsa, hogy éppen a végső és legmagasabb rendű értékek húzódtak vissza a nyilvánosságból, mégpedig vagy a misztikus élet világon túli birodalmába, vagy az egyének közvetlen kapcsolatainak testvériségébe. Nem véletlen sem az, hogy legmagasabb rendű művészetünk bensőséges és nem monumentális, sem az, hogy ma csak a legkisebb emberi közösségekben, ember és ember közvetlen kapcsolatában, pianissimo lüktet az a valami, ami régebben profetikus leheletként, lobogó lánggal járta át a nagy közösségeket, eggyé olvasztva őket.” (Max Weber: Tudomány mint hivatás, 1917)

 

Ma már világos, hogy az esztéták minden aggodalma és pesszimista jóslata ellenére a politikai költészet berobbant a köztudatba, uralja a közbeszédet és a közgondolkodást. Ennek nyilvánvalóan lehetséges pozitív olvasata, azonban szeretnék kísérletet tenni arra, hogy tágabb összefüggésben magyarázatot adjak a féltéglával való dobálózás nemes sportjától való radikális ódzkodásomra.