Címke: Kapelner Zsolt

2012-05-02 / / Felolvasóest

Az Apokrif irodalmi folyóirat és a FÉLonline.hu közös felolvasással és kötetlen beszélgetéssel tér vissza az anyahajóra. Az alkalmi formáció sok szerzővel és izgalmas művekkel pihen meg a fedélzeten, ahol minden(ki)…

2012-04-11 / / Beszámoló

cikkünk folyamatosan frissült – 19:30 finálé – A DEIK Teátrum verses-zenés előadásával zárult a 12 órás felolvasás a Debreceni Egyetem pincéjében. Előadták: Horvát Imre Olivér (házi garázda), Kis Csaba (gitár),…

2012-02-09 / / Vers

Hónapok óta először Jutott eszembe egy tiszta sor A vasútállomásról Reggel a hideg miatt Nem volt ott senki azt hiszem Ez mind nem az én hibám Aztán persze hiába Keresem…

2011-12-22 / / esszé

„A megbilincselt költészet megbilincseli az emberiséget”
William Blake

Meggyőződésem, hogy a politikai költészetről lesz szó. De most, talán még inkább, mint máskor, meg kell hagynom a lehetőséget, hogy tévedek, a politikai költészetről beszélni egyáltalán nem ezt jelenti. Ha azonban így áll a helyzet és a politikai költészet kérdései egészen mások, úgy már muszáj lesz azt gondolnom, hogy ez a téma, egészében véve érdektelen és súlytalan.

Először is mesélni szeretnék. Van egy régi-régi egybegyűjtött Weöres Sándor kiadás, 1970-ből. Az első kötet végén található egy nem is tudom mi, mondjuk ciklus – külön kötetben nem jelent meg, azt hiszem –, a címe „Inter arma”. Ez alighanem az életmű leggyönyörűbb, vagy ha az nem, mindenképp legmegindítóbb darabja; éspedig éppen azért, mert az Inter arma – meggyőződésem szerint – majdnem kizárólag politikai verseket tartalmaz. A szövegek legnagyobb része a háború alatt íródott, de legalábbis valamilyen módon kapcsolódik a háborúhoz.

– Széljegyzet egy (vers)vitához –

Előrebocsátom kellemetlen vitapartner leszek, hiszen elsősorban nem a leírt és itt, a FélOnline-on közölt szövegekre reagálok, hanem a Vízraktérben, november 10-én lezajlott versvita (továbbiakban: kerekasztal-beszélgetés; továbbiakban: kab.) által kiváltott reflexióimat közlöm. Egyrészt azért döntöttem úgy, hogy megírom az álláspontomat, mert számomra bosszantóan, sőt bántóan kevés volt az írt vita és a kab. során is a konkrét versszövegre hivatkozás. Értem én, hogy Hegel, Dilthey, Heidegger, Gadamer és mások felől is ugyanolyan érdekes lehet ránézni egy – valljuk be – irodalmi kérdésre, de néhány költői életmű (fülszövegen túli) emlegetése talán nem ront sokat a míves gondolatmeneten. Magam tehát ez utóbbira teszek kísérletet.
Másik indokom a megszólalásra, hogy az egész, itt kialakult, ilyen mérvű versvitának nem éreztem semmiféle aktualitását, egészen addig, amíg a kab. utolsó utáni pillanataiban a politikai költészet megítélése terítékre nem került. Erről viszont – és ennek bizonyítására is törekszem a következőkben – talán aktuális kérdés beszélni. Tudom, hogy ez csak egészen szűk szelete a versvita által kisütött tortának, ám számomra ez tűnik most (!) a leginkább továbbgondolható problémának. Egyúttal jó lehetőség, hogy – önző módon – magam is (szigorúan címszavakban!) átfussak azokon a szempontokon, amelyek mentén a kortárs magyar líráról és a politikai költészetről töröm a fejem.

2011-11-26 / / Vers

Mint egy különös, De ártalmatlan szerv, Néha ruhán át is Látszik. Lüktet. De zsugorodik. Úgy érzem, Ez jó. “Ha kisebb, akkor gyógyul” — És ezt kell mondani Akkor is, Ha…

2011-11-06 / / Programajánló

Szeretettel várunk mindenkit az Eötvös József Collegium és a FÉLonline.hu estjére a Vízraktérbe. Program: 20:00-21:00 Beszélgetés – Kapelner Zsolt, Szilvay Máté, Tinkó Máté és Tóth Olivér István vitáznak, moderál Braun…

2011-10-21 / / Vers

A lány érzi a frissen ellett nádifarkast a sás közt, azt hiszi Ezek végre a pirkadat bomlástermékei, és hogy már biztos: az éjszaka Hatalmas, halott férfi, ahogy oszlani kezd, az…

2011-10-12 / / Felolvasóest

Köszönjük az estét mindenkinek, aki ott volt! További estjeinkről hamarosan!  

2011-10-01 / / esszé

– válasz Kapelner Zsoltnak –

Kapelner Zsolt provokatív esszéje, A vers üzenete néhány napja jelent meg itt, a félonline-on. Ebben a szerző radikális álláspontot látszik elfoglalni: szerinte a versnek nincs üzenete. Ezzel még önmagában nem is lenne baj, csakhogy véleményem szerint ez a gondolat korántsem annyira radikális, mint amennyire ő annak állítja be. Sőt: azt állítom, hogy amikor Kapelner szándéka szerint a versolvasók tömegeinek általános képzeteivel és gondolkodásmódjával száll szembe, valójában csak a saját árnyékával harcol.

Az esszé egész gondolatmenetével a legfőbb problémám az, hogy egyetlen kérdésként kezel két problémát, amelyeket nem szabadna nem külön tárgyalni – ezért van az, hogy amikor az egyikkel kapcsolatban félreért valamit, a másikkal kapcsolatban von le hamis következtetést. A két kérdés: van-e a versnek „üzenete”, illetve mi az az adekvát beszédmód, amellyel egy lírai szöveghez közelíteni kell. Ez két nagyon különböző kérdés, azonban a rájuk adott válaszok valamelyest valóban függnek egymástól. Először nézzük meg, miként válaszolja meg az esszé szerzője az elsőt.

Van-e a versnek üzenete? Kapelner Zsolt szerint nincs. A baj csak az, hogy egyáltalán nem egyértelmű, mit is ért ő üzeneten, illetve teljesen differenciálatlanul használja a szó különféle jelentéseit. Ha az üzenet „tanulságot” jelent, akkor igaz: ilyenje egy versnek többnyire tényleg nincs. Előfordul, hogy van neki, de akkor az a vers rossz; méghozzá azért, mert a vers szövege egyetlen mondattal, vagyis magával a levont tanulsággal behelyettesíthető (pl. „Néha jobb, ha az ember csöndben marad.”). Mint egy rejtvény – ha megfejtettük, összeolvassuk a poént, és onnantól kezdve érdektelen, mik voltak a kérdések. Ilyesmit azonban lírai vers nem szokott csinálni, tehát ilyen értelemben egy lírai versnek valóban nincs üzenete – nem is szoktunk ilyet várni tőle.

2011-09-07 / / Felolvasóest

(fotó: Braun Benjaimn)